Vannak, akik teljesen elutasítják a tetoválást, mondván, rossz üzenetet küld a külvilág felé viselőjéről. Mások azonban az önkifejezés egyik formájának tartják. Megint mások életmentés céljából alkalmazzák. De hogyan lett a stigmából fontos, bőrön viselt jelzés, miként alakult a tetoválás történelme?
Hogy megértsük a választ, ismerni kell a tetoválás kialakulását, ami még magánál a szónál is régibb. A tetoválás kifejezés ugyanis csak a 19. században terjedt el, jelentése a tahiti, „jelet hagyni” szóból ered. Ezt megelőzően nem igazán volt neve, leginkább jelekként tekintettek rájuk az emberek, amelyeket különböző csoportok viseltek magukon, hogy ezzel egyértelműen kifejezzék a hovatartozásukat.
Az ősember is viselt tetoválást
Ötzi, az időszámításunk előtt 5000 évvel ezelőtt élt férfi mumifikált testén keresztet ábrázoló tetoválást találtak a régészek. A felfedezés harminc éve történt, és azóta szüntelenül foglalkoztatja a kutatókat a tetoválás kultúrájának kialakulása.
Mára megállapították, hogy i. e. 5000–4000 éve a különböző törzsek kezdték használni az eljárást, hogy megkülönböztessék magukat más törzsek tagjaitól.
Ötzi is vélhetően a csoportja jelét viselte magán. Azt is tudjuk, hogy hagymalébe kevert egyiptomi fenyőkérget használtak tetoválásának elkészítésénél tinta gyanánt, amit kőből faragott tűvel véstek bőrébe. A technika azóta sokat változott, ma speciális tetoválótintát alkalmaznak, amelyet Thomas Alva Edison elektronikus tolla alapján fejlesztett tetoválógéppel vésnek bele a bőrbe, valamint a tetoválást viselő személyek sem a szabály kedvéért vállalják a minták viselését.
A bűnözők jele volt
Az emberiség fejlődésével együtt a tetoválás is fennmaradt, és továbbra is azért készítettek ilyen maradandó testdíszeket, hogy megjelöljenek másokat. A római korban például a bűnözők testére varrták fel a számukat, így minden gladiátor viselt magán egy-egy tetoválást. Az alapot ugyancsak természetes anyagokból, jobbára növényekből készített tintából nyerték ki.
A trend évszázadokig semmit sem változott.
Világszerte tetoválással különböztették meg a rossz embereket, mint a kalózokat, a fosztogatókat vagy a gyilkosokat. Utóbbi csoportra jellemző, hogy annyi könnycseppet tetováltatnak az arcukra, amennyi emberrel végeztek. Így lett a vétkesek jele a bőr alá varrt tetoválás, ami hamarosan egészen új szerepet kapott. Az ipari forradalommal együtt új irányt vett a világ, és a 19. századi polgárok már nem a bűnözőket akarták megkülönböztetni maguktól, hanem egymást. A börtönökben már nem varrták rá a rabokra a saját számukat, helyette a tetoválás a szubkultúra része lett.
A jel a bőrön életet menthet
Ma sokféle okból varrat valaki testére jelet: oka lehet ennek az, ha valaki ki akar tűnni a tömegből, de összetartozást is kifejezhet, emlékeket is megidézhet egy egyedi minta. Sokan művészeti jelleget látnak a tetoválás mögött, gondoljunk azokra a kézzel rajzolt ábrákra, amelyek az egész testet befedik. Vannak, akik egyesen rajonganak érte, míg mások a fenti történetek miatt elítélik.
Egy biztos, hogy a tetoválást nem lehet fürdés közben lemosni, az eltávolítása hosszú, fájdalmas és költséges.
De éppen ebben áll az életmentő funkciója is. A cukorbetegek közül egyre többen kérnek olyan tetoválást, ami az állapotukat jelzi, így ha bárhol, bármikor rosszul lesznek, elájulnak vagy összeesnek a betegség miatt, akkor mások tudják, hogy azonnal inzulinra – vagy épp cukoroldatra – van szükségük. Így kapott életmentő szerepet az egykor törzseket megkülönböztető, lemoshatatlan testfestés. Hogy ma ki milyen megfontolásból dönt tetoválás mellett, lényegében mindegy, a társadalom egyre elfogadóbb az egyedi önkifejezés tekintetében, mi több, a betegséget jelző minta elkészítését még javasolják is az orvosok.
