Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A tudósok csak manapság kezdik megérteni, mi lehet az oka annak, ha valaki összekeveri az irányokat. A jobb és a bal kezek összekeverése minden hatodik embert érint. A nem megfelelően diagnosztizált, kezeletlen iránytévesztési problémák a történelem során számos tömegbaleset okai is voltak.
Ugyan legtöbbünk kézdominanciája az óvodáskor végére stabillá válik, mégis elképesztően sok embertársunknak okoz problémát az, hogyha meg kell fogalmaznia tevékenysége irányát, vagy parancsra kell az egyik oldalát használnia.
A másik bal!
Az iránytévesztés a legfrissebb kutatások szerint minden hatodik embert érinti világszerte. Sportolók, tanárok, pékek és fodrászok, és igen, bizony orvosok is szenvedhetnek attól, hogy nem tudják hirtelen, melyik a jobb kezük, és melyik a bal.
A jobb és a bal kéz felcserélése a mindennapokban nem feltétlenül jelent hatalmas problémát, ám bizonyos szakmákban akár veszélyes is lehet. Tíz évvel ezelőtt az egész világ megdöbbent azon, hogy egy brazil kórházban az érszűkülettel küzdő beteg bal lábát vágták le a jobb helyett, majd a hibára rádöbbenve végül levágták a jobbat is.
Az orvosi műhibák között azonban nem ez volt az egyetlen hasonló eset, egy év alatt csak Angliában több mint száz esetben a jobb-bal iránytévesztés volt a műhibák oka a biztosítótársaságok jelentései alapján. S míg egy rossz irányból készített röntgenfelvétel megismételhető, egy másik végtagon elvégzett műtétnek katasztrofális következményei is lehetnek.
Ez vezethetett a legfrissebb kutatások szerint a Titanic elsüllyedéséhez is. Míg korábban azt feltételezték, a hajó sebessége volt az oka annak, hogy a túl későn észlelt jéghegyet nem sikerült elkerülnie, mára egyértelművé vált, hogy kormányzási hiba okozta a világ egyik legismertebb hajószerencsétlenségét. A kormányos rossz irányba fordította a hajót elsőre, majd amikor korrigálta a mozdulatot, már késő volt, a frontális ütközésnek köszönhetően végzetesen sérült az utasszállító mindkét oldala.
A 70-80-as évek repülőgépes katasztrófáinak leggyakoribb oka is a két irány közt vacilláló, iránytévesztő személyzeti kommunikáció volt a vizsgálatok szerint.
Így diszkriminál az agyunk
Az, hogy a két oldalt képesek vagyunk megkülönböztetni, komplex agyi folyamat eredménye. Szükségünk van a szavak nyelvi, vizuális és térbeli feldolgozására egyszerre. Ha ráadásul másokhoz képest kell mindezt megtennünk, olyan mentális rotációs képességeknek is be kell kapcsolniuk agyunk frontoparentiális régiójában, melyek azonnal letükrözik számunkra az irányokat.
A kutatások szerint az aszimmetrikusabb testű embereknek ezzel jóval könnyebb dolguk van, legyen szó a két agyfélteke közötti különbségekről vagy a testünk két oldalán található eltérésekről.
Jobbkezes nőként nagyobb az esélyed az iránytévesztésre?
Korábban azt hitték, a nők azok, akik ebben kevéssé jeleskednek. Nehezebben tanulnak – vezetni is –, ügyetlenebbek, erről számtalan tréfásnak szánt történet is született, gondoljunk csak a női sofőrös viccekre vagy a manapság is népszerű, rózsaszín, tűsarkús tanulóvezető-matricákra az autókon.
Ineke van der Ham, a Leideni Egyetem neuropszichológia-professzora új kutatások alapján azonban azt mondta, a bal-jobb felismerése bonyolult, memóriát, nyelvet, vizuális és térbeli feldolgozást igénylő feladat, ami nem a férfiaknak megy jobban, hanem a balkezeseknek és a kiskorban szabadon engedett gyerekeknek. A gyermekkori szabad mozgás, a sok nagymozgással járó, ingerkereső tevékenység kognitív fejlesztő hatása többek között az irányok felismerésére, az agy idegi kapcsolataira is kifejezetten jó hatással van.
Ha érintettnek érezzük magunkat ebben a betegségben, akkor sem kell elkeserednünk – de felmentenünk sem magunkat a későbbiekben a felelősség alól erre hivatkozva. Szerencsére arra is fény derült a legutóbbi ilyen irányú kutatások során, melyek azok a körülmények, melyekkel képesek lehetünk koncentrációnkat fejlesztve tréningezni agyunkat akár felnőttként is a megfelelő irányok felismerésére.
Eddzük a rövid távú memóriánkat!
A szakemberek a rövid távú, úgynevezett munkamemória tudatos erősítésében látják erre a megoldást. Ez irányítja az egyén tudatos gondolatait is, azonban rendkívül sérülékenyen működik. Az olyan környezeti hatások, mint például az stressz, az időkényszer, a fáradtság vagy a szélsőséges érzelmek elkerülésével, jobb-bal kéz koordinációnk is fejlődik majd.
