A fájdalom érzékelése és tűrése szempontjából mindannyian mások vagyunk. Vannak, akik a legkisebb fájdalomtól is sikítanak, mások pedig azt sem érzik, ha leforrázzák magukat. Szakértővel kerestük a választ a jelenség okaira.
Marianna évek óta nem érez fájdalmat. Pontosabban a kisebb kellemetlenségeket érzi, de a hirtelen fellépő, sokkszerű fájdalom ellen úgy védekezik a szervezete, hogy egyszerűen kiiktatja a fájdalomérzetet. „A szülésnél történt először. Egy napig vajúdtam, este már csak azért mentünk be a kórházba, mert úgy gondoltuk, ideje lenne szülni. A CTG közben kérdezgettek, hogy fáj-e. Látták, hogy már fájnia kellene, de én a maximális értékre se tudtam azt mondani, hogy érzem, mert nem éreztem semmit.”
„Nem éreztem fájdalmat”
Marianna fájdalomérzékelése a szülés után sem tért teljesen vissza. „Később rám borult a forró víz, leforráztam az egyik combomat. Akkor tudatosult bennem, hogy mi történt, amikor egy-másfél óra múlva az orvosnál ültem. Nem mondom, hogy utána nem fájt, de amikor megtörtént, nem éreztem fájdalmat. Teljesen észnél voltam, tudtam, hogy mit kell tennem, hogy ne égjen bele a bőrömbe a ruha, a nejlonharisnya, de érezni nem éreztem semmit” – meséli.
A pszichés ráhangolódástól is függ
A fájdalomérzékelés egyénenként eltérő. „A fájdalom maga egy szomato-pszicho-szociális reakció, vagyis amellett, hogy milyen inger éri a szervezetet, függ a receptoraink érzékenységétől, a pszichés ráhangolódástól, az állapottól és a neveltetésünktől is” – magyarázza dr. Gulyás Tamás aneszteziológus, a Fájdalom Ambulancia szakorvosa. „A különböző környezetben felnövő emberek máshogy élik meg a fájdalmakat. A természeti népek például sokkal kevesebb stresszt fordítanak a szülésre, és így könnyebben is szülnek.” A fájdalomérzékelést tehát jelentősen befolyásolja az adott kultúra hatása, az egyén attitűdjei és előzetes tapasztalatai.
Az „idegi kapu” bezáródhat
A szülés – ami, ha meghalljuk a „nagyon erős testi fájdalom” kifejezést, legtöbbünknek először beugrik – valóban kulcsfontosságú volt Marianna esetében is. „Elviselhetetlen, kibírhatatlan fájdalomra készültem. Annyira féltem a szüléstől, hogy szerintem az agyam egyszerűen kikapcsolta a fájdalomérzetet” – mondja. A fájdalomingert a szervezet agyi irányítás alatt gerincvelői szinten valóban módosíthatja, amint azt a fájdalom egyik magyarázóelmélete, a kapuelmélet is kimondja. E szerint a központi idegrendszerben található „idegi kapu” vagy megnyílik, vagy bezáródik a fájdalom előtt – ez utóbbi esetben nem engedi tovább a fájdalom keltette idegimpulzusokat a magasabb agyi központok felé. A kaput az agyból lefelé küldött jelek zárják, a fájdalom észlelt erősségét tehát a mentális állapot is befolyásolja.
Marianna esete nem egyedi, ugyanakkor meglehetősen ritka. „Egyértelműen pszichés prekondicionálás eredménye, amikor agyi/elmeszinten történik a fájdalom blokkolása egy önvédelmi mechanizmusként” – véli dr. Gulyás Tamás. „Ez már a múltbeli lenyomatok területe, amit hipnózissal lehetne oldani, ha szükséges egyáltalán” – teszi hozzá.
Genetikai különbségek
A genetikai meghatározottság is szerepet játszik abban, ki mennyire érzékeli a fájdalmat: „Genetikai különbségek vannak a receptorok érzékenységében, sőt a fájdalom feldolgozásában is” – mondja a szakember. „Ezek mindig poligénes, vagyis több gén együttes hatására kialakuló tulajdonságok. Számottevő az endorfinok szintje is, például stressz, sportesemény, tragédia hatása alatt kevesebb az akutan megélt fájdalom.”
Érzéstelenítés nélkül műteni?
Vannak azonban olyan emberek is, akik ritka genetikai rendellenességben szenvednek, és egyáltalán nem érzékelik a fájdalmat. Becslések szerint világszerte néhány száz ember lehet érintett.
Ők akkor sem éreznének fájdalmat, ha érzéstelenítés nélkül műtenék őket, vagy ha forró vízbe tennék a kezüket.
Ez azonban, bármilyen jól hangzik, egyáltalán nem könnyíti meg az életüket. A fájdalomnak ugyanis óriási szerepe van abban, hogy megtanuljuk, hogyan ne okozzuk saját vesztünket. Az analgéziában szenvedő, azaz a fájdalmat egyáltalán nem érzékelő emberek sokszor már gyerekkorukban végzetes sérüléseket szenvednek: nem éreznek lázat, nem érzékelik a csonttörést vagy a vakbélgyulladást, a fertőzések észrevétlenül terjednek bennük, és azt sem veszik észre, ha sérülést okoznak maguknak. A veleszületett szenzoros és autonóm neuropátia annál gyakoribb, minél „belterjesebb” egy közösség.
Vitaminhiány is okozhatja
Nemcsak veleszületett, hanem szerzett károsodások eredménye is lehet a fájdalomra való érzéketlenség. „Az idegkárosodások egyértelműen befolyásolják a fájdalom iránti fokozott vagy csökkent érzékenységet” – árulja el dr. Gulyás Tamás. „Legtöbbször idegsérülés és perifériás, sokszor diabéteszes neuropátia a legfőbb ok, de a B1-, a B3- vagy a B12-vitamin hiánya is okozhat ilyen tüneteket.” Ha változást tapasztalunk a fájdalomérzékelésünkben, forduljunk orvoshoz – a szervezetünk így is jelezhet számunkra.
