Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tudtad, hogy mielőtt Jason Statham olyan filmekben kapott volna szerepet, mint a Blöff vagy a Szállító, műugróként versenyzett, vagy hogy Bud Spencer az ötvenes években még profi úszó és vízilabda bajnok volt? Van még néhány ilyen sztori.
Bud Spencer
Bud Spencert (eredeti nevén Carlo Pedersolit) valószínűleg nem úszó és vízilabda teljesítménye, hanem a Piedone filmek, és a Terence Hillel közös mozijai miatt ismered. Pedig a világhírű olasz színész karrierje vízi sportolóként indult. Nyolcévesen lett tagja a nápolyi úszóklubnak, később Rómába igazolt. Tehetségét mutatja, hogy 1950-ben ő volt az első olasz, aki egy percen belül úszott le száz métert gyorsúszásban, majd az 1951-es Mediterrán Játékokon ezüstérmet szerzett ugyanebben a versenyszámban. Helsinkiben (1952) és Melbourne-ben (1956) is részt vett az olimpián, mindkettőn az elődöntőig jutott. Közben vízilabdázott is: 1954-ben csapatával, az S.S. Lazióval megnyerték az olasz bajnokságot.
"Bár már korábban is szerepelt filmekben, csak első tengerentúli szerződése (az Isten megbocsát, én nem) bírta rá, hogy felhagyjon sportolói pályafutásával, és költözzön át Amerikába, 1967-ben. Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg szakállát, és alkotta meg, majd vette fel a Bud Spencer művésznevet. Akkoriban divat volt angolos hangzású művésznevet választani, hogy ezáltal eladhatóbbak legyenek a western típusú filmek. A Budot, az egyik kedvenc sörmárkája neveként vette fel, a Spencer név pedig kedvenc színészére, Spencer Tracyre utal. Állítólag mókásnak találta, hogy termete ellenére Budnak (rügy) szólították" – írja róla a Wikipedia.
Jason Statham
És azt tudtad, hogy Jason Statham mielőtt olyan filmekben kapott volna szerepet, mint a Blöff, vagy a Szállító, műugró volt? Gyerekkorában rengetegféle sportot kipróbált magasugrástól a focin és a teniszen át egészen a boxig. Tizenhárom évesen talált rá a műugrásra: nyaralás közben látott egy toronyugró srácot, és úgy döntött, ő is ezt akarja csinálni.
Az ugrók többsége négy-öt éves korában kezdi el ezt a sportot, Jason Statham viszont tizenöt éves volt, amikor a shirebrooki műugrócsapatba került. Az ottani edzője később a brit ugrószövetségnél dolgozott, és mivel elégedett volt egykori tanítványával, javasolta Statham felvételét a brit nemzeti műugró iskolába. 1985-ben fel is vették: vakmerő precizitása és nyugodt természete az ország legkiválóbb ugrói közé emelte – éveken át volt a brit válogatott tagja, de jó technikája ellenére sajnos látványos sikereket nem ért el. 1990-ben, 23 évesen indult a Nemzetközösségi Játékokon, de csak a 8. illetve a 11. helyet szerezte meg különböző versenyszámokban. Itt egy videó a versenyről:
1996-ban aztán modellszerződést kínáltak neki, és videoklipekben is szerepelt. Éppen a French Connection ruhamárkának dolgozott, amikor bemutatták Guy Ritchie-nek. 1998-ban pedig már élete első filmjében, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőben szerepelt. Azóta nem tért vissza a sporthoz, de nosztalgiával gondol vissza rá. "Az, hogy a kemény munka ellenére nem nyertem érmet, fegyelmezettebbé tett, megtanított még jobban fókuszálni" – idézi a Sportskeeda.com. (Bár egyébként nemrégiben azt is nyilatkozta, az, hogy sosem jutott ki az olimpiára, örökre fájó pont marad neki, és hogy túl későn kezdte, és talán más sportot kellett volna választania.)
Johnny Weismüller
A leghíresebb Tarzan, a magyar származású Johnny Weissmuller (eredetileg Weissmüller Johann) is a medencében kezdte karrierjét. 1922-ben ő volt a legelső, aki képes volt a 100 méteres távot egy percen belül teljesíteni (58,26 másodperc elég volt neki ehhez). Amikor filmsztár lett belőle, már öt olimpiai arany (és egy vízilabdában szerzett bronz) érem tulajdonosa volt, emellett ötvenkétszer lett amerikai bajnok.
Pedig az 1904-ben, Szabadfalván született sportoló-színész gyerekkorában rengeteget betegeskedett, légzési problémái voltak. Orvosi javaslatra kezdett úszni, és – ahogyan az a fenti eredményekből látható – ez elég jó ötletnek bizonyult. Amikor a család Amerikába költözött, a fiú a Michigan-tó partján vízimentőnek állt. Ekkor kezdődött profi úszókarrierje, hatvanhét világrekordot úszott 1922 és 1928 között.
"Első filmjét 1929-ben forgatta, az igazi sikert az 1932-ben bemutatott Tarzan, a majomember hozta meg neki. Ezután még tizenegy Tarzan-filmben játszotta a címszerepet. Népszerűsége ellenére ő inkább úszónak, és nem színésznek tartotta magát. Életében 1948-ban zárult le a Tarzan-korszak ezután a Jungle Jim képregényből készült 12 részes filmsorozatban játszott 1954-ig, ezt már csak néhány kisebb szerep követte, az utolsó 1976-ban" – írja a Wikipedia.
Greg Louganis
Bár világklasszis műugró, valószínűleg nem a sportteljesítménye miatt ismered őt sem. A jelenleg 57 éves Greg Louganis négy olimpiai arany (1984-ben és 1988-ban nyerte őket), és egy ezüstérem (amit 1976-ban szerzett) tulajdonosa, ötszörös világbajnok. Emellett a nyolcvanas évektől napjainkig több mozifilmben és sorozatban szerepelt, életéről bestseller regény jelent meg 1996-ban Breaking the Surface címmel. Utóbbiból készült film is, magyarul A felszín alatt címmel mutatták be, de ebben ő maga csak narrátorként szerepel, illetve íróként működött közre.
Életrajzi regényében vallotta be, hogy hat hónappal az 1988-as, szöuli olimpia előtt tudta meg, hogy HIV-fertőzött. A verseny elődöntőjén az egyik ugrását elhibázta, és beverte a fejét a deszkába – agyrázkódást kapott, és vérzett a feje. A sérülés ellenére a következő körben is ugrott, majd a döntőben aranyérmet nyert.
A könyv megjelenése után ez a sztori a közvéleményt teljesen kiborította, mert sem az utána a véres vízbe ugró sportolók, sem a segítségére siető orvos sem tudott a betegségéről, hiszen Louganis akkoriban még titkolta azt. Így például az orvos védőkesztyű nélkül vizsgálta meg a fejét. "A doktor kezén nem volt nyílt seb, így nem lett fertőzött. Később az AIDS-szakértő Anthony Fauci biztosította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot és a világ közvéleményét, hogy Louganis senkinek az életét nem kockáztatta azzal, hogy eltitkolta betegségét" – írja a Nemzeti Sport.
Louganis egyébként annyira biztos volt benne, hogy meg fog halni AIDS-ben, hogy 1993-ban végső születésnapi party-t rendezett magának, ahol elköszönt a családjától és a barátaitól. De szerencsére azóta is jó egészségnek örvend. 1994-ben az LGBT sportolók legfontosabb versenyének, a Gay Games megnyitóján bújt elő, és vállalta melegségét. Azóta rendszeresen hallatja hangját melegjogi kérdésekben, és játszik meleg karaktereket (például a Törtetőkben vagy az Old Dogs & New Tricks-ben).
