Hogyan tud pihenni egy fáradt anyuka? Kire bízza a gyereket, és mit kezdjen az így nyert órákkal?
Augusztus végére, két saját termelésű terroristámmal szoros közelségben töltött két és fél hónap után sokszor éreztem úgy, hogy nekem is ki kellene utalni egy nyári szünetet. Persze ez nem volt lehetséges, így csak ábrándozva számoltam a napokat a szeptemberi ovikezdésig. Egyben azt is elhatároztam, hogy ha nem is egészben, de részletekben mindenképpen kiutalok magamnak némi szünetet.
Minden egyes napra igyekszem beiktatni valamit, ami csak rólam szól és nem a gyerekekről. A legtöbb anyakényeztető tevékenységhez sajnos szükség van az apa, nagyszülők vagy egyéb hadra fogható gyerekvigyázók segítségére is. De ezt egyre hatékonyabban harcolom ki magamnak, hiszen ők is belátták, hogy ez kell ahhoz, hogy ne bolonduljak meg.
Következzen pár tipp, hogy mit tehet saját érdekében egy gyestől megfáradt anya.
Lehet például sportolni. Ez az egyik olyan program, amit a legegyszerűbb beiktatni a napirendbe, mivel a legtöbb hozzátartozó alapvetően pártolja az egészséges életmódot. Futni a ház körül bármikor el lehet menni, akár korán reggel is. Barátnőket is rá lehet beszélni, innentől motiváció is adott. Ha pedig sikerül egy jó fitness-termet vagy táncklubot találni, azt hiszem minden adott a gondűző mozgáshoz.
Ha végképp megoldhatatlan, hogy elhagyjam a lakást, akkor egyszerűen csak valahogy kiböjtölöm, amíg minden bömbölő egyed elalszik. Előbb-utóbb ők is kidőlnek. Elkeseredettebb perceimben ilyenkor magam is álomra hajtom a fejem, és az se érdekel, hogy még csak este fél kilenc van. De ha jól akarom magam érezni, akkor kezdődhet az otthoni kényeztető projekt.
Az évek során összevásárolt, ajándékba kapott kozmetikumok bevetési ideje érkezik el. Elmerülök a forró, habos vízben, aztán meg minden apró bőrfelületet gondosan bekrémezek valami illatos krémmel. Ha csak röpke percekre is, de felidéződik bennem, milyen volt az, amikor még egy órán keresztül készülődtünk minden bulira, anélkül, hogy valaki a nadrágom szárát rángatná, hogy kakilni kell.
Ha még a fürdőzésre sem futja a feles energiákból, akkor tudom, hogy már csak a forró csokizás segíthet. 1 deci forró tej, nagy kanál kakaó és löttyintésnyi valami jófajta likőrből. Mire elkortyolgatom, minden összegubancolódott idegszálam garantáltan kisimul.
A forró csoki, habos kávé vagy sütemény élvezeti értékét persze jelentősen meg tudja növelni, ha sikerül mindezt barátnőkkel együtt elpusztítani.
Egy csajos este, a hosszú, megszakítás-mentes beszélgetések engem például hetekre feltöltenek. Akármennyi előzetes szervezkedést igényel is egy-egy ilyen esemény, egyszerűen nincs jobb, mint együtt kimozdulni otthonról.
Egy egyedül eltöltött vásárolgatós óra is ajándék tud lenni minden olyan nőnek, aki már életében végigfutotta a hipermarket-maratont egy babakocsival meg egy kismotorral súlyosbítva. Engem az se zavar, ha éppen tejet meg ásványvizet pakolok a bevásárlókocsiba, a lényeg, hogy ne lógjon senki a nyakamon, és főleg ne nyafogjon csoki után. Ilyenkor például sokkal szívesebben veszem meg a nasit is az otthonmaradóknak.
Időközben sikerült tökélyre fejlesztenem a költség-hatékony vásárlást is. Egyszerűen arról van szó, hogy számomra hatalmas élvezetet jelent már az is, ha csak elmerülök a kirakatok, a csecsebecsékkel zsúfolt üzletek forgatagában. Igenis pofátlanul felpróbálok öt pólót meg három nadrágot, és húsz különböző fülbevalót is megnézegetek, aztán veszek egy kétszáz forintos apróságot. És utána még órákig szinte a föld fölött lebegek, legalább úgy, mintha hét szatyornyi göncöt cipeltem volna haza. Időmilliomosoknak a turkálók is hasonló távlatokat nyithatnak.
