Amikor a gyerekek kicsik, megszokjuk, hogy a legtöbb gondolatukat azonnal megosztják velünk. Annak ellenére, hogy ez sokszor fárasztó, megnyugtat az érzés, hogy mindent tudunk, ami a kis fejükben zajlik. Idővel azonban a kisgyerekekből nagyobbak lesznek, ami együtt jár azzal, hogy már nem avatnak be minden gondolatukba.
Hiszel az örökké tartó barátságban, de érzed, hogy valami már nem a régi köztetek? Ezek a szempontok segítenek tisztábban látni.
Ahhoz, hogy boldog párkapcsolatot tudjunk kialakítani, mindenekelőtt meg kell tanulnunk legyőzni a sebezhetőségtől való félelmünket.
Rengeteget hallhattunk arról, hogy mennyire jó a hiteles viselkedés. Ha valaki nem játssza meg magát, nem kiszámíthatatlan, tudható róla, hogy mi jár a fejében, akkor könnyebb vele kapcsolatot teremteni, megközelíthetőbb, szerethetőbb. De vajon ez mindig így van és mindenkire érvényes alapszabály?
Egy krízis kezelésében kiemelkedő szerepe van a vezetőnek. Nemcsak a védekezés lépéseit koordinálja, hanem a viselkedésével arra is hatni fog, hogy egy csoportban mi lesz a norma: marad az önös érdekek hajhászása, a bizalmatlanság, a bűnbakok keresése, vagy inkább az aktív felelősségvállalás, az őszinteség és a szolidaritás lesz a jellemző. Ráadásul a lakosság szempontjából rendkívül kiszolgáltatott helyzetről van szó, amelyben könnyű visszaélni a hatalommal. A feladat kétségkívül embert próbáló – hogyan lehetne jól csinálni?
A felmenőink történetének ismerete nélkül csak kevés esélyünk van megérteni, hogy kik vagyunk, és miért pont azt az életet éljük, amit. Ezért hívja olvasóit egy generációkon átívelő önismereti utazásra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve. A klinikai szakpszichológust többek között arról kérdeztük, hogy mennyire lehet őszinte egy család egy tabukkal teli társadalomban, felelőssé tehető-e bárki is azért, mert feldolgozatlanul hagyta a sérüléseit, s hogyan válhatunk olyan szülővé, aki képes megszakítani a nehéz élmények generációkon átívelő hatását.
A srác negyedóra késéssel jelent meg az első találkozónkon, baseballsapkát és macinacit viselt. Amikor elkezdtünk beszélgetni, folyton a szavamba vágott, és háromszor is kijavított, ha szerinte nem jól mondtam valamit. Bárhogy is ellenkeztem, mindig hosszan kifejtette, hogy éppen mit is gondolok vagy érzek „valójában”. Végig kellett hallgatnom az összes ivós történetét, majd viszonylag hamar elbúcsúzott, mondván, hogy megígérte az édesanyjának, hogy kettesben töltik az estét.
Milyen a székleted mostanában? Szexuálisan aktív vagy? Mennyit dohányzol? Milyen rendszerességgel fogyasztasz alkoholt? Amikor az orvosunkkal konzultálunk, könnyen ilyen és ehhez hasonló kérdésekre terelődhet a szó. Ül velünk szemben a fehér köpenyében, és még ha alapvetően meg is bízunk benne, nagy lehet a csábítás, hogy a valóságosnál jobb színben tüntessük fel magunkat. Ha azonban kozmetikázva válaszolunk a kérdéseire, a saját gyógyulásunkat veszélyeztetjük.
Míg a bölcsis gyerek még mindent elmond a szüleinek, addig az ovis már próbálkozik a füllentéssel, a kamasznál pedig ki kell érdemelni, hogy önként és őszintén beszámoljon a dolgairól. Ehhez pedig az kell, hogy már az első pillanattól jó példát mutassunk, miközben türelmesek és empatikusak maradunk az őszinteséget még csak tanuló gyerekkel.
Egy gyereknél is a hazugságnak általában oka van, szülőként a legfontosabb dolgunk, hogy ezt kiderítsük. A büntetés ugyanis csak újabb hazugságokhoz vezethet.
A Missouri Egyetem kutatása szerint a lányok intim témákról inkább nővéreikkel beszélnek szívesen.
Egyesek szemrebbenés nélkül képesek hazudni, mint a vízfolyás, és vannak, akikre ráférne egy kis gyakorlás, hogy hitelesebben meg tudjanak vezetni másokat.
