Nehéz hónapokon, sőt éveken kereszül babára várni. De amibe soha nem is gondolunk bele,hogy vajon mit érezhet az, aki odaadja a babát.
Az anyám 16 éves volt, amikor engem szült, és lemondott rólam a kórházban. Haza sem vitt.
Milyen okos gyerek, pedig nem is a maguké! – vajon van köze a bölcsisnéninek ahhoz, hogy a gyermek a testben vagy a szívben fogant?
Mire egy pár eljut arra a pontra, hogy örökbe fogad, többnyire hosszú idő telik el. Az odavezető út pedig többnyire igen kanyargós.
Angelina Jolie, Madonna, Sharon Stone és a többi sztár, akik elfogadottá (vagy éppen divattá) tették az örökbefogadást az Egyesült Államokban. Itthon még sokkal inkább különc, aki örökbe fogad. Pláne, ha más a bőrszíne.
Látszott, legfeljebb a nyolc általánost végezte el, de szerette a gyermekét – és nekünk adta.
Ha a szülő két hónapig nem látogatja otthonban lévő gyerekét, a gyerek örökbeadható. De akkor mégis miért marad ennyi kicsi befogadó szülő nélkül?
Ha egy gyerek örökbefogadott, arról rögtön sokan tudnak: a nagyszülők, közeli barátok, feltehetőleg a szomszédok is – de vajon megmondjuk-e az óvónéninek?
Nem akarok még egy terhességet, végigrettegném-mondja Vivien, aki azért adoptálna inkább gyereket, mert szülni nem mer. Húszévesen azt hisszük, miénk a világ. Majd történik valami, és megváltozik minden.
Ha valaki nagyon vágyik gyerekre... mindent kész bevetni.
Van olyan, amikor a nő hiába keres: csak nem leli meg társát. Főhősünk ugyanígy járt – a gyerekről viszont nem szeretne lemondani.
A szülei talán gyereknek szánt pénzt vitték a kocsmába. És ő mégis szeret. Így van kódolva.
