Ma sorrendben a legnépszerűbb plasztikai sebészeti beavatkozások a zsírleszívás, a mellnagyobbítás, majd a szem-, orr-, száj- és hasplasztikai műtétek. Kezdetleges szépészeti beavatkozásokat már az ókorban is végeztek, de az esztétikai plasztikai sebészet a társadalom szolgálatában a különböző korokban fontos helyreállító funkcióval is gazdagodott.
El tudod képzelni, hogy már az ókori Rómában is saját „internetes hálózattal” rendelkeztek? Bár a rómaiak még nem használtak okostelefonokat vagy számítógépeket, a birodalomban ennek ellenére hihetetlenül gyorsan áramlottak az információk.
A rabszolgák élete sehol a világon nem volt könnyű és egyszerű, a legtöbbjük napkeltétől napnyugtáig dolgozott, sokszor még a kisgyermekek és az idősek sem mentesültek a hosszú munkaidő alól. A szerencsésebbek általában szabadnapot kaptak vasárnap és néhány ünnepnapon.
Ha azt mondjuk, hogy ketchup, mindannyian a piros, édes-savanykás paradicsomszószra gondolunk, ami elengedhetetlen hozzávalója egy nagy adag sült krumplinak vagy egy jó hamburgernek. De tudtad, hogy már az ókori rómaiaknak is volt egy saját verziójuk, amit szinte minden ételhez fogyasztottak?
A rákot gyakran a modern kor betegségének tekintik. Az ókori Egyiptomból származó orvosi szövegek szerint azonban már akkoriban is létezett ez a betegség, sőt ókori egyiptomi orvosok megpróbálhatták műtéttel kezelni.
Mennyire kellett megszenvedni a szépségért a különböző korokban, mit tartottak szépnek a férfiak, és mit szerettek volna elérni külsejük alakítgatásával a nők az elmúlt évezredekben?
Az ókori emberek és állataik viszonya egészen sokrétűnek bizonyult. Néha elfogyasztották, máskor használták őket, de amolyan modern értelemben vett háziállatként is éltek kutyák az emberek mellett, sok esetben csillapítva testi és lelki fájdalmukat.
Nemcsak napjainkban esik sokak nehezére az egészséges életmód. Küzdöttek ezzel már az ókorban is, erről tanúskodnak a kor egyik leghíresebb orvosának feljegyzései is.
A pompeji ásatások során előkerült mozaikok sokat elárulnak arról, hogy hogyan éltek a városban, és mit tartottak fontosnak az akkori emberek, mielőtt a Vezúv kitörése az időszámításunk szerinti 79-ben elpusztította a települést.
Nem jósolhatjuk meg a jövőt a történelemből. Próbálták, de nem sikerült. Túl sok a kiszámíthatatlan tényező. A múltból tanulni viszont lehet. Nemcsak hadügyeket, politikát, erkölcsöt, hanem tisztálkodást és szépítkezést is. A jól megválasztott ruha, az ápolt megjelenés és finom viselkedés sok testi hibát ellensúlyozhat, tudták ezt a rómaiak idejében is.
Sok római városban voltak olyan étkezdék, ahol nemcsak enni, hanem szórakozni, beszélgetni is lehetett, és még szerencsejátékot is játszhattak a betérők. Ékes példája volt ennek Pompeji, ahol a Kr. u. 79-es vulkánkitörés idejére már közel 90 olyan thermopolium, vagyis a mai kifőzdék vagy gyorséttermek őse működött, melyeknek többsége hasonló minta szerint épült fel.
Történelmi bizonyítékok, egyebek között hieroglifák és különféle művészeti alkotások olyan jeleneteket ábrázolnak, amelyek azt bizonyítják, hogy pórázra kötött páviánokat alkalmaztak az ókori egyiptomiak a bűnözők elfogására.
