Az érzelmileg elhanyagolt felnőtté válásnak van egy jó oldala is. Azok, akik így nőnek fel, megtanulnak néhány olyan módszert, amivel érzelmileg gondoskodni tudnak önmagukról. Ilyen az együttérzés, a nagylelkűség, a rugalmasság és a függetlenség.
Elfogadni önmagunk minden hibánkkal és téves gondolatunkkal együtt nem mindig könnyű. De gyakorlással ez is könnyebben elsajátítható, és életünket is megkönnyíti!
Ezeket az érzelmi hibákat visszük át a kapcsolatainkba, ha gyerekként elhanyagoltak minket a szüleink. De mit tehetünk ellenük?
Az alapvető érzelmeinkhez és az életünk fontos eseményeihez szinte minden esetben szorosan kötődik egy popdal. Vajon miért, és melyek ezek a dalok?
Talán te is felfigyeltél már arra az érdekes mintázatra, ahogyan sokan az érzelmeikről, különösen az emberi kapcsolatokban felbukkanó érzelmeikről beszélnek. Gyakran úgy utalnak rájuk, mintha nekik az égvilágon semmi közük nem lenne hozzájuk, mindig csak valami külső dolog, személy vagy történés készteti őket arra, hogy bizonyos módokon érezzenek. Addig nyaggatott, hogy teljesen kikészültem. Olyat szólt, hogy hirtelen elöntötte az agyamat a düh. Nem támogat eléggé, ezért érzem ilyen elhagyatottnak magam. Ismerős? Miért mondunk ilyeneket?
Ha valaki megkérdezné tőled, mik azok az érzelmek, amelyeket a leginkább el szeretnél kerülni, jó eséllyel a hagyományosan negatív kategóriába sorolt érzelmek jutnának az eszedbe: a kétségbeesés, a pánik, a csalódás, a bűntudat. Néhány ember számára azonban a remény is különösen rémisztő lehet. Miért? Minél többet tudsz az érzelmek működéséről, annál jobban megértheted saját magad, és annál kevésbé fogsz tartani attól, hogy átéld az emberi érzelmek teljes skáláját.
Az érzelmileg elérhetetlen személy nehezen enged magához közel és nehezen osztja meg az érzéseit. Bár sokszor távolságtartó, rideg vagy épp nehezen kapcsolódó ember képét mutatja, a háttérben sok esetben az intimitástól való félelem és a bizalmi kérdésekkel való küzdelem húzódik meg.
A pszichológiában máig problémát jelent, hogy a kutatások jelentős része nyugati, iparosodott, gazdag, demokratikus országokban élő egyetemistákat vizsgál, majd az így kapott eredményekből von le következtetéseket a bolygó egész humán lakosságára nézve. Ez a saját nézőpontot meghaladni képtelen, túláltalánosító tendencia azonban elmossa a kultúrák közti különbségeket – holott a valóságban azok a legalapvetőbb szinteken határoznak meg minket.
Empatikusnak lenni kifejezetten jó tulajdonság: képesek vagyunk együttérezni másokkal, meghallgatni őket, odafigyelni rájuk, beleélni magunkat a másik helyzetébe. Lehet, hogy néha túlságosan is?
Önsértés, függőségek, kockázatos szex. Az önromboló viselkedésekről általában az extremitások jutnak az eszünkbe, holott időnként mindannyian teszünk önmagunkra nézve káros és veszélyes dolgokat. Van valami közös abban, amikor 150-nel mész az autópályán, befalsz egy tábla csokit, vagy a csuklódat vagdosod?
1962-ben két amerikai pszichológus izgatottan készült arra, hogy végre kísérleti módszerekkel is be tudják bizonyítani az érzelmek kialakulásáról szóló elméletüket. Stanley Schachter és Jerome E. Singer úgy tartották, hogy a fiziológiai állapotaink értelmezését követően jönnek csak létre az érzelmeink. Az elsőre furcsának tűnő feltevés igazolására a pszichológiatörténet egyik legelmésebb vizsgálatát dolgozták ki a kutatók.
A szakáll a legnagyobb ajándék, amit az arcodnak adhatsz – tartja a férfiak egyes csoportjaiban népszerű névtelen idézet. Végül is Leonardo DiCapriónak, a Titanic egykor kölyökképű sztárjának is elhozta a várva várt Oscar-díjat: A visszatérő című filmben látott dús arcszőrzet intenzívebbé tehette a főhős érzelmeit a nézők számára egy új tanulmány következtetései alapján.
