vezető 2 - Dívány

A járvány olyan speciális kihívás elé állítja a nemzetközi politikai elitet, amelyet még sosem tapasztaltunk. Ki fog felnőni a feladathoz, és ki bukik majd bele? Úgy tűnik, mindenki azt hozza, amit eddig is megszokhattunk tőle, csak sokkal intenzívebben: Angela Merkel német kancellár őszinte és tudományos, Jair Bolsonaro brazil elnök holmi kis megfázásról beszél, Donald Trump cirkuszol és bűnösöket keres, Narendra Modi pedig egyáltalán nem szervez tájékoztatókat, noha 1,3 milliárd embert korlátoz Indiában. Hogyan kezeli a helyzetet az új-zélandiak fiatal miniszterelnöke?

Sokféle oka lehet annak, ha valaki felmond. Előfordulhat, hogy az illető kap egy jobb ajánlatot, saját vállalkozásba kezd, visszaül az iskolapadba, vagy világ körüli utazásra indul. Megeshet, hogy megváltoznak a prioritásai, a körülményei, netán az egészségi állapota. De az is lehet, hogy azért távozik, mert túlságosan törődik a munkahelyével, és nem bírja nézni, ami ott zajlik. Ironikus, nem? Pedig sokkal többször megtörténik, mint gondolnád.

Talán veled is előfordult már, hogy amikor nagy nehezen kiadtál egy feladatot a kezedből, azt egyáltalán nem vagy nem olyan minőségben végezték el a kollégáid, ahogy te szeretted volna. Ebből rögtön azt a következtetést vontad le, hogy ha biztosra akarsz menni, akkor bizony mindent neked kell megcsinálni. Ám a terheid extrém mértékű növekedése hamar a kiégés felé sodor. Egyszerűen muszáj delegálni. Hogyan lehet jobban?

Vannak a bullyk, akiknek lételemük, hogy másokat bántsanak. Szükségük van arra az énképük fenntartásához, hogy érezzék, az emberek tartanak tőlük. Ez a cikk nem róluk szól, hanem azokról, akiknek semmi ilyen szándékuk nincs, mégis kiválthatnak félelmet, tartózkodást a környezetükben. Hogyan?

Ha azt tapasztalod, hogy nem is emlékszel, mikor érezted jól magad utoljára. Ha a hétköznapokat összefolyó robotnak látod, amiből ki kellene lépned, de nem tudod, hogyan. Ha az év nagy részében azt mondogatod magadnak, hogy majd ha vége lesz, majd ha leadjuk, majd ha túl vagyunk ezen… akkor nem ismeretlen számodra a kiégés.

Sok múlik azon, otthon mennyi teret adunk a gyereknek, hogy kipróbálja magát. A családi kupaktanácsok például kiváló alkalmak a vezetői készségek gyakorlására.

A vezetők kiválasztása egy újabb olyan terület, ahol az emberek hajlamosak teljesen öntudatlanul, mindenféle ismeretlen kognitív torzítás alapján dönteni. Nem árt tudni, hogy például „ösztönösen” felnézünk a leoltó, kritikus, negatív emberekre.

Aki dolgozott már egy-két helyen életében, annak van arról tapasztalata, hogy milyen a jó főnök és milyen a rossz. Mitől lesz valaki "jó" főnök? Leginkább attól, hogy milyen a kapcsolata a beosztottaival, hitelesnek, korrektnek és emberinek tartják-e. A vezető-beosztottak viszonylatban azonban egészen mást jelent a jó kapcsolat, mint a hétköznapi értelemben.

A vezető pozíciót betöltő üzletemberek között háromszor több a pszichopata, mint az átlag népesség körében.

És ebből az első bizony az, ha valóban elvégezteti és számon kéri a munkát. A többi pedig az, hogyan teszi ezt.

Meg persze legyen bizonyítottan jó teljesítménye, és nem ártanak a kapcsolatok sem. Hazai kutatási eredményekről olvashatnak.

Krízis során a vezetők helyzete értelemszerűen nehezebb, a felelősség és a bukás esélye nagyobb. A kérdés: ebben a helyzetben ki válik be jobb vezetőként, a férfi vagy a nő?