Vasárnaponként beizzítjuk képzeletbeli időgépünket és visszaruccanunk a középkorba, hogy többet megtudjunk arról, milyen volt az élet valójában annak idején Európában. Ma megnézzük, milyen napi beosztás szerint éltek az uralkodók (feltéve, hogy épp nem háborúztak).
Az oly sokra becsült kék királyi vagy nemesi vér, amit senki idegen génállománya nem mocskolhatott be, genetikai rémálomhoz vezetett az udvarokban. Őrült, de minimum labilis, beszédképtelen, vérzékeny, vagy más deformitásokkal élő uralkodók kerültek a trónra, csak mert szüleik és nagyszüleik szó szerint vették, hogy minden maradjon a családon belül.
Királyok, királynők olykor dicsőséges csatában esnek el, trónjuk és országuk védelmére áldozzák életüket, máskor sötét intrikák áldozatává válnak, megmérgezik, leszúrják, kivégzik őket, szerencsés esetben boldog öregkort érnek meg és ágyban, párnák között távoznak. Egyes uralkodóknak azonban sem a dicsőséges, sem a kényelmes halál nem adatott meg: furcsa, vicces vagy egészen pitiáner módon távoztak az élők sorából.
Királynak, császárnak, cárnak és egyáltalán: uralkodónak lenni nem könnyű. Emberek, országok, sokszor földrészek sorsa függ a döntéseiktől, pedig ők is csak olyan emberek, mint akárki közülünk. Vagy mégsem? Mindenesetre eltitkolni semmit nem tudtak sem a kortársaik, sem az utókor elől, a legfurcsább mániáikat sem. Persze volt, aki nem is akarta.
Szereted a történelmet? Érdekesnek, izgalmasnak találod megfigyelni a sokszor csak évszázadok távlatában kirajzolódó folyamatokat, magukkal ragadnak az évezredek sodrából kiemelkedő jelentős események és az azokban kulcsszerepet játszó igazi „kaliberek”? Jó, de vajon felismered-e Ulászlót vagy IV. Bélát egy megfakult kódexképről?
Míg az államférfiak sírját általában nagy becsben tartjuk, vannak olyan legendás uralkodók és világhódítók – mégpedig a legnagyobbak közül valók –, akikről csak sejtjük, hogy hol nyugszanak. Hogy ez azért van-e, mert ők akarták így, vagy így hozta az élet, az kiderül cikkünkből.
Minden gyerek szeret eljátszani a gondolattal, mi történne, ha egy napra ő lehetne a főnök, és mindenkinek azt kéne csinálnia, amit ő kitalált. Biztos nem lenne aznap iskola, és a napi édességadag is az egekbe szökne. És bizony a történelemben több alkalommal is előfordult, hogy egészen fiatal gyerekek kerültek olyan helyzetbe, amikor nem egy napig, de hosszú évtizedekre határozták meg, hogyan működjön egy egész ország.
A kriminalisztikában használt arcrekonstrukciós eljárások egészen új távlatokat nyitottak a történelem iránt érdeklődőknek is: a maradványok alapján sokkal pontosabb meg tudjuk rajzolni, vajon hogy nézhetett ki életében Nagy Sándor vagy I. Erzsébet királynő.
Miközben szinte minden szem az angol királyi családra tapad, szinte elfeledkezünk azokról a családokról, amelyek más országokban uralkodnak. Pedig az ő életük legalább olyan fordulatos, botrányos és fenséges egyben, mint II. Erzsébet családjáé.
