Amerikában egyértelmű a válasz minden július negyedikén. Mai kattintásvadászat-paródiánk a függetlenség napjáról szól.
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse II. Lajos magyar király, akit a legenda szerint születése után egyfajta házi inkubátorba helyeztek.
Lengyel, magyar, két jó barát – tartja az ismert mondás, amit 1981-ben még a Kontroll Csoport is megénekelt. A hetvenes-nyolcvanas években e hagyományos baráti viszonyt a két ország ellenzéki mozgalmai ápolták leginkább. A magyar politikai és kulturális ellenzék példaként tekintett a lengyelországi társadalmi folyamatokra, és szívesen tanult a lengyel tapasztalatokból.
... a lány lerántotta a lóról, majd megérkezett mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse, Szent László, aki akkor még se szent, se király nem volt.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a független személyiségű, doromboló, kis méretű macska babusgatása csakis az öreg hölgyek, vagy úgy egyáltalán a női nem saját kis hóbortja. Álljon is cáfolatul néhány tapasztalt, férfiasságában meg nem kérdőjelezhető tengerész, felfedező, katona és vezető, akik igenis szerették a macskájukat, annyira, hogy állandóan magukkal vitték őket.
Mai kattintásvadászat-paródiánkban Anne Frankra emlékezünk, aki 1942 és 1944 között írta naplóját a füzetbe, majd később különálló papírokra is.
68. június 9-én önkezével vetett véget életének Nero császár, és ezzel véget ért az egyik leghírhedtebb római császár rémuralma.
Mai kattintásvadászat-paródiánk Ferenc József életéről szól.
Mai kattintásvadászat-paródiánkban a Tienanmen téri vérengzésre emlékezünk.
Árvizek, aszályok, tektonikus mozgás szabdalta történelmünkben komplett városok emelkedtek-épültek, majd tűntek el szinte nyomtalanul a víz alatt. Atlantisz legendáját mindannyian ismerjük, de azt sosem találták meg: ezt az öt elsüllyedt várost azonban igen.
Nem véletlenül születtek meg az anyósviccek: valahogy ki kell adni magunkból azt a feszültséget, amit párunk esetenként zsarnokoskodó, kritikus anyja kelt bennünk. Nekünk a kétezres években azonban már jó dolgunk van. A történelem során az anyósoknak a mainál sokkal nagyobb hatalom összpontosult a kezükben, és tényleg életeket tudtak tönkretenni, ha akartak.
A főnemesek nem feltétlenül arról híresek, hogy egész vagyonukkal, teljes idejükkel a szegényeket szolgálják. Batthyány-Strattmann László azonban tényleg az egész életét a nélkülözők gyógyítására áldozta.
