Velünk együtt már a Házi Gyerekorvosok Egyesülete is üti a vasat, hogy elérjék, ne csak három nap iskolai hiányzást igazolhasson a szülő a gyerekének. A labda jelenleg az Oktatási Államtitkárságon pattog, az iskolák ugyanis maguktól nem igazán akarnak nagyobb szabadságot adni a házirendjükben.
Tíz éves kor fölött minden gyereknek van telefonja, amit az iskolába is magával visz. Az iskolák azonban nem tudnak ezzel mit kezdeni, inkább problémának látják, mint lehetőségnek. Holott a telefonozó gyerek: realitás. Nyakunkon a digitális átállás az oktatásban, pár év múlva tankönyvek és munkafüzetek helyett egy tablet lesz a gyerekek táskájában, ám ennek még alig látszanak az előjelei. Pedig nagyon időszerű lenne.
Még mindig nem értik egészen a középiskolások, hogy miért kell ötven órát közösségi munkára áldozni az életükből ahhoz, hogy leérettségizhessenek. Ez persze nem is olyan nagy csoda, ha azt nézzük, hogy sem őket, de még a felkészítő tanárokat sem készítik fel a feladatra. Ennek ellenére a gyerekek fele jól elvan az önkénteskedéssel, igaz, még mindig sokan érzik úgy, hogy az egész időpocsékolás, és csak ötödük gondolja, hogy a közösségi munkával egy szép hagyomány indult el az életükben.
Gyökeresen át kell alakítani a világon az oktatást ahhoz, hogy a jelenleg is zajló technológiai változások győztese tudjon lenni az emberiség. Ellenkező esetben emberek tömegei fognak ott állni olyan tudással, amit a gépek sokkal jobban, és olcsóbban csinálnak, mint ők. Jack Ma, az Alibaba ügyvezető elnöke szerint kreatív, együttműködő, értékekben hívő embereket kell nevelni, nincs más út.
Ha nemrég szülted az első kisbabádat, és azt gondolnád, hogy annál durvább sosem lesz, mint amikor a szüléstől megkínzott testtel, érthetetlenül leharcolt lélekkel, totál kialvatlanul, még mindig bedagadt lábakkal álltál a nappaliban, és a babád a karodban, ki tudja miért ordított már második órája egyhuzamban, (biztos utál, azért!) nos, akkor alighanem megfordult legalább két dolog a fejedben. Az elsőt le sem merjük írni, a második meg az volt, hogy ennél biztosan csak jobb lesz később. Valójában éppen ellenkezőleg.
Tök jó lenne, ha tényleg minden nap mozognának a gyerekek. Csakhogy a mindennapos testnevelés bevezetése óta összesen 21 új tornatermet sikerült építeni az országban - egymillió-kétszázezer gyerekre. Tesiórák a város másik végén, óránként ötszáz forintért, kamuigazolások, valódi edzésről kimaradó sportolók - öt év alatt nem sikerült egészen úrrá lenni a helyzeten.
A gyerek pontosan tudja, hogy mit szeretne, és minden követ megmozgat, hogy meg is kapja. Nincs az az ár, amit meg nem fizetnél érte, csak nem biztos, hogy ezt előre tudod.
Új-Zéland miniszterelnöke nő, 37 éves, és gyermeket vár. A tervek szerint a szülés után hat héttel visszamegy kormányozni az országot, a babával pedig a férje marad otthon. Jacinda Ardern, a mi hősünk, aki mindenre képes. Meg a mi hősünk a háromgyerekes Gabi is, aki elmondja, hogyan is kell ezt csinálni.
A minap megtaláltuk az okot, és a megoldást is! Csak egy apró problematikán kellene úrrá lenni, és még a menzakánaán is eljöhetne.
Lehet piszkálgatni, meg szigorítani az utaztatás feltételeit, csak nem fogjuk tudni megfizetni. Ezzel kéne valamit kezdeni.
Egy amerikai anya szerint azzal tudja a legjobban a való életre nevelni a gyerekét, ha a zsebpénzének a nagy részét mindig visszaszedi tőle lakbérre és rezsire. Szerinted jó ötlet?
Ez jutott eszembe a hetesi esetről, ahol pár hónappal ezelőtt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték az egyik tanárt, mert hosszú évek után (!!!) kiderült, hogy veri a rábízott gyerekeket.
