A budapesti Ronald Ház húsz éve ad otthont azoknak a gyerekeknek és szüleiknek, akiknek a kórházi kezelések nemcsak a betegséggel való küzdelmet jelentik, hanem az utazással és az étkezéssel járó nehézségeket is. Meglátogattuk a ház lakóit, és vacsorát készítettünk nekik.
Légzésfigyelő, babamonitor, GPS-es karóra, okostelefon, kémprogramok: szülőként rászoktunk, hogy kiskorától folyamatosan figyeljük, monitorozzuk a gyereket. Féltjük, óvjuk, hiszen a „mai világban” bármi megtörténhet. De tényleg így van?
Tél felé közeledve sokan sötétben kelnek ahhoz, hogy beérjenek 8-ra a suliba. A korán kelés mellett a legnagyobb mumus a házi feladat, ami sokszor estébe hajló veszekedéseket generál: megcsinálja végre a gyerek, vagy nem csinálja?!
Számtalanszor bizonyítást nyert, mennyi pozitív hatása vannak, ha a szülők felolvasnak a gyerekeiknek. És bár a tabletes olvasás hasonlónak, sőt ingergazdagabbnak tűnik, közel sem nyújtja ugyanazt az élményt, mint a hagyományos nyomtatott könyv.
Az köztudott, hogy az anya terhesség alatti káros szokásai, például a rendszeres ivászat, veszélyesek a születendő gyerek szempontjából. Azonban – mint egy friss kutatás is igazolta – a leendő apák is jobban teszik, ha tartózkodnak az italtól, ha fontos számukra utódaik jólléte.
A mérgező munkahelyi légkör könnyen tönkreteheti a személyiségedet. Észre sem veszed, és a téged ért agressziót a környezeteden éled ki – köztük a legártatlanabbakon, a gyerekeiden.
Kemény munka vezetett idáig, de a szülők végre hajlandók elismerni: igenis előfordul, hogy a szülőségben kiég az ember. Hiszen általában nemcsak a délutáni edzésre kell eljuttatni a gyereket, majd hazavinni, házit írni, vacsorát főzni, mindenkit időben ágyba dugni, de emellett a háztartást, a család többi tagját, sőt magunkat sem lehet elhanyagolni.
A szülőknek több mint a fele annyira aggódik az állása miatt, illetve annyira spórol a szabadságnapjaival, hogy betegen is elküldi iskolába a gyerekét – derül ki egy felmérésből.
A szülőség szent és sérthetetlen. Sokan ezt tekintik életük fő céljának, a lehető legnemesebb dolognak, amit elérhetnek. De ilyen hozzáállás mellett vajon mennyire megy az anyák kimerültségének, társadalmi életből való kiszakadásának elfogadása?
Szülőnek lenni csodálatos, de néha elképesztően kemény. És bár egészen más nehézségekkel nézünk szembe anyaként, mint amik az újdonsült apák vállát nyomják, vigasztaljon a tudat, hogy lehetne sokkal nehezebb is.
Az élet egyik legnagyszerűbb pillanata, amikor megtudjuk, hogy gyerekünk születik, ahogy az is, amikor világra jön. Az is természetes, hogy megszoktuk, hogy megosszuk az örömünket, büszkeségünket másokkal. Miért lenne akkor baj, ha a gyerekről teszünk ki fényképeket, történeteket? Szakértő segítségével jártunk utána az új jelenségnek, a sharentingnek.
Rég nem látott reneszánszát éli a fejlődéslélektanból ismert öröklés–környezet vita a késői gyermekvállalásról való gondolkodás kapcsán: bár az idősebb korban történő családalapítás megnövekedett genetikai kockázatokkal járhat a magzatra nézve, ezek a gyerekek általában rendezettebb körülmények közé érkeznek. Kompenzálni képes a jobb anyagi helyzet, a mélyebb önismeret vagy a tudatosabb nevelés a biológiai veszélyeket?
