Kriszta folyamatosan hányt a szülőszobán, majd mivel az összefüggő fájások miatt nem érezte a tolófájásokat, az orvos jelezte, mikor kell nyomnia.
Sógornőm, akinek már két gyerkőce van, mondta, hogy jó nekem, hogy először szülök, még nem tudom, mi vár rám. Anyukám meg figyelmeztetett, hogy szar lesz.
E hamufelhős vasárnapra egy pozitív szüléstörténet jutott: olvasónk kisfia annyira gyorsan érkezett, hogy az anyukának megijedni sem volt ideje.
A császáros szobatársunk sajnálja, hogy nem lett szülésélménye. Ketten győzködjük, hogy higgye el, a hüvelyi szülés sem mini orgazmus, mi már csak tudjuk, mindketten a másodikat szültük.
Onnan indult, hogy az idősödő orvos, akihez akkor már majd tíz éve jártam, és először mutatta ultrahangon az első gyerekemet, aggódó arccal vizsgálni kezdte a naptárát a 16. hetemnél.
Az erős fájásoktól a kismama annyira megijedt, hogy elvesztette az önkontrollt és azt kiabálta, hogy meg fog halni, vegyék ki a gyereket.
A Poronty nagyközönsége számára alapvetően kétféle szüléstörténet létezik. Van az „ilyet miért közölnek, ez tiszta horror, egy életre elment a kedvem a szüléstől” és van az „ilyet miért közölnek, ez totál érdektelen, unalmas, mit lehet erre mondani?”
Mai szüléstörténetünk főhőse szinte észrevétlenül vajúdott: bár a fájásmérő brutál fájásokat regisztrált, a kismama ebből mit sem érzett.
A kismama annyira jó passzban volt, hogy műtét közben átemelte a fényképezőjét a ponyva felett és fotózta, amint az orvos és a szülésznő a hasán dolgozik.
Pilár kislánya igazán rendes: a terhességi rosszullétek okozásával megvárta az anyukája utolsó vizsgáját, a születéssel pedig az aznapi focimeccs végét, pedig 11-esekig játszották a mérkőzést.
Mai szüléstörténetünkben egy rezidens orvos meséli el teherbe esésének és szülésének eseményeit.
Prozi kislánya igazán makacs: nem hallgatott a szép szóra, a könyörgésre, a fenyegetésre és napokkal a kiírt időpont után sem volt hajlandó megszületni.
