Kék vér folyik az ereiben – gyakran így jellemezzük azokat az előkelő, arisztokrata személyeket, akik évszázadokra visszanyúló, igazi patinás nemesi családból származnak. De tényleg más színű a vére az arisztokratáknak, mint a „közönséges” embereknek? Honnét ered ez a jól ismert kifejezés?
Lenyeli a békát – mondjuk arra az emberre, aki elvállal valamilyen kellemetlenséggel járó feladatot, ódzkodva és neheztelve ugyan, de igent mond egy számára kínos dologra, amit aztán különösebb zokszó nélkül tűr. De mi köze a békának mindehhez, és miért nyelik le szegény kis kétéltűt?
Vigyorog, mint a fakutya – mondjuk arra az emberre, aki bárgyún, ostobán, gyakran minden ok nélkül vagy éppen gonosz szándékkal vigyorog szélesen. De mi lehetett a fakutya, és mi köze ehhez a kissé bugyuta arckifejezéshez? Ennek jártunk utána.
Tűkön ül az az ember, aki kínzó türelmetlenséggel, nyugtalanul feszengve vár valamire, vagy éppen várja reménykedve valaminek a végét – de mi köze a tűnek az idegeskedéshez, szorongáshoz, és miért teszel tűvé mindent, amikor keresel valamit? Mai Szófejtőnkben ennek járunk utána.
A falu bikája – mondjuk egy közösség, társaság közismerten nagy szexuális étvággyal bíró férfi tagjára, aki gátlástalanul éli ki a vágyait, és hobbiszinten csábít az ágyába hölgyeket, de olykor a társainál erősebb, önmagát igazi „macsóként” előadó fiatalembert is illetjük ezzel a címmel. Mi köze van a hasonló figuráknak a bikához, és pláne a faluhoz?
Fizet, mint a katonatiszt – mondjuk arra az emberre, aki bőségesen, a méltányosnál többet vagy éppen könnyelműen, túl sokat fizet, szórja a pénzt, és nem törődik a következményekkel. Mi köze a katonáknak, különösképp a tiszteknek a nagy pénzköltéshez? Mai szófejtőnkben ennek jártunk a nyomába.
Szintén zenész... – mondjuk tréfásan, amikor egy ismerősünkkel, barátunkkal hasonló helyzetbe kerülünk, azonos problémával kell szembenéznünk, vagy éppen ugyanabban a dologban fáradozunk. De vajon mi köze a legtöbbször ironikus hangsúllyal használt mondásnak a zenéhez és a zenészekhez?
Egy kissé bogaras – mondjuk azokra az ismerőseinkre, akik furcsa szokásaikkal, különc viselkedésükkel hívják fel magukra a figyelmet, de jobbára azért ártalmatlanok. Mi köze a bogaraknak az extravagáns személyiségekhez? Mai Szófejtőnkben ennek jártunk utána.
Dögrováson van, mondjuk arra az emberre, aki súlyos betegség miatt robbant le, az ágyból sem tud felkelni, különösen rosszul érzi magát, de azért mégsem annyira, hogy a halálán lenne – a szerencsétlen helyzet kissé tréfás, cinikus megfogalmazása egy régi pásztorszokásból ered, ennek járunk utána mai Szófejtőnkben.
A holló vájja ki a szemét! – kiáltjuk tréfásan, olykor komolyan, ha valakire igazán indulatos átkot szeretnénk szórni. Miért kívánjuk éppen ezt haragosainknak, és tényleg szokása a baljós fekete madaraknak emberek szeme világát elvenni?
Érti a csíziót – mondják az ügyes, talpraesett emberre, akinek vág az esze, képben van az adott helyzettel, és ezért nehéz kifogni rajta. De mi is pontosan a csízió, és miért érdemes tisztában lenni vele?
Bakot lő – mondjuk arra az emberre, aki ostoba vagy kirívó hibát követ el, súlyosan elront valamit, melléfog, tévedésbe esik. De miért épp a kecskebakot lövi le az, akinek ennyire nem sikerül semmi?
