Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szintén zenész... – mondjuk tréfásan, amikor egy ismerősünkkel, barátunkkal hasonló helyzetbe kerülünk, azonos problémával kell szembenéznünk, vagy éppen ugyanabban a dologban fáradozunk. De vajon mi köze a legtöbbször ironikus hangsúllyal használt mondásnak a zenéhez és a zenészekhez?
A viszonylag új keletű, de a köznyelvben nagyon gyorsan elterjedt szállóige a később hollywoodi karakterszínészként ismertté vált Szőke Szakáll (Gerő Jenő) 1922-ben bemutatott Vonósnégyes című kabaréjelenetéből származik – írja Bárdosi Vilmos nyelvész Szólások, közmondások eredete című könyvében. Az egyfelvonásos tréfa hőse Salgó Jenő, az idős bolti segéd (Salamon Béla zseniális alakítása), aki mindenáron részt szeretne venni a tulajdonos partiján, ezért azt hazudja, kiváló hegedűművész, és zenészként hívatja meg magát, pedig soha életében nem fogott hangszert a kezében.
A pénzsóvár üzlettulajdonos fellelkesedik a nagylelkű ajánlat hallatán, és vonósnégyest szervez, viszont a formáció maradék három tagját is ingyen szeretné felléptetni, ezért a bolt olyan alkalmazottaiból toboroz zenészeket, akik szintén azt hazudják, értenek a vonós hangszerekhez. Sorra érkeznek a céges bulira a zenészek, azonban hamar kiderül, hogy egyikük sem tud a hangszerén játszani – ekkor mondja Salgó cinkos kikacsintással a nézőknek: „Szintén zenész…”
A Vonósnégyes a korszak egyik legsikeresebb bohózata lett, egy csapásra sztárrá tette a kárpátaljai születésű Salamon Bélát, és még évtizedekkel később is sikerrel játszották, későbbi tévés feldolgozásában például Kern András, Gálvölgyi János, Szombathy Gyula és Székhelyi József remekeltek.
Szófejtő sorozatunkban jól ismert szólásmondások nyomába eredünk. Ha érdekel egy-egy szó, kifejezés vagy szólás eredete, olvasd el sorozatunk előző részeit is!
