Szereted nézni a strandröplabdás versenyeket? Láttad már, milyen dresszben mutatják be gyakorlataikat a műkorcsolyázók, a szinkronúszók vagy a tornászlányok? Talán pontoztad is őket magadban? Na és ha a te lányod lenne ott?
Viszonylag kevés olyan családot láttam, ahol a szülők és a gyerekek nyíltan és őszintén, tabuk nélkül tudtak beszélgetni a szexről. Én sem ilyen családban nőttem fel, a mai tudásom nagy részét nem a szüleimtől szereztem, és bár a legtöbbet tapasztalati úton tanulunk, mégis sokat segíthet, ha bizonyos témákat nem söprünk a szőnyeg alá.
Az erőszak kultúrája az a társadalmi környezet, amely lehetővé teszi a nők elleni erőszak normalizálását és igazolását, fenntartja a nemek közti egyenlőtlenséget és támogatja a nők elnyomását. Magyarországon hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak miatt, és több nő lesz erőszak áldozata otthon, mint az utcán. És hogy mi történik ezután? Az elkövetők jelentős többsége megússza.
A szexuális zaklatási ügyek kapcsán három hullámban szokott tetőzni bennem a szomorúsággal vegyes felháborodás. Az erőszakos tettektől való viszolygásomat tovább súlyosbítják az elkövetők vállalhatatlan reakciói, majd a velük mégis szolidaritást mutató kommentek sokasága. Hogyan tudott volna Kiss, Marton, KERO, Kenderesi vagy éppen Vári úgy bocsánatot kérni, hogy az valóban az igazság helyreállítását szolgálja?
A fenékfogdosás nyilvánvalóan nem az a fajsúlyú bűncselekmény, ami miatt rendőrök kell hogy elvigyék az embert. Egy kéretlen fenékfogdosás azonban soha nem csak egy kéretlen fenékfogdosás.
Négy egyszerű dolgot érdemes megtanítani nekik, hogy soha ne törénjen velük szörnyűség. A puszilkodás például egyáltalán nem kötelező.
A függők családjában feltűnően magas azok száma, akik családon belüli erőszak áldozatai voltak. Az abúzus mellett sok függő más tabukat, titkokat is hordoz, amelyektől nem tud szabadulni. Bajzáth Sándor új cikkében a titkok és tabuk mérgező hatásairól ír.
Miután megjelent a Follinus Anna költővel készített, egy szexuális erőszakot belülről feltáró interjúnk, többen is megírták történetüket. Egyik, teljes névtelenséget kérő levélírónkat csak egy hajszál választotta el attól, hogy a házaspár behálózza, később pedig még felnőttként is nehezen tudott szabadulni a bűntudat és szégyenérzet alól. Kerestük a Stádium Kiadót, hogy megkérdezzük, ők hogyan emlékeznek a nyári irodalmi táborokra, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre.
Hogyan éli túl egy 16 éves lány az elviselhetetlent? Felfogja egyáltalán, hogy mi történik vele? A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján Anna történetén keresztül mutatjuk be egy hosszú éveken át tartó szexuális zaklatás történetét.
Valami egészen elképesztő teljesítményt tettek le az asztalra a nők ebben az évben világszerte, és még a világűrben is. Nézd meg velünk újra, micsoda év volt ez a nők számára!
A szerkesztőségbe záporoznak a levelek, többen kiállnak mellette, többen hibáztatják az abúzustörténetét feltáró költőt. A magától megszólaló érintett házaspár pedig hamisnak tartja a vádakat, a Szépírók Társasága viszont Anna mellett áll.
Annyiféle módon bántjuk és megalázzuk egymást mi, emberek: lassan már az zavar, hogy a férfi-nő-szex témában való megalázás kap csak figyelmet, oké, szuper, na, és mi lesz a többivel?
