A történelem során megannyi románcról, tomboló szenvedélyről pusztán azért tudunk, mert ránk maradtak a párok szerelmes levelei, melyekből fény derült a felek érzelmeire és gyakran legféltettebb titkaira is.
Minden romantikus lelkű ember álma: egy szenvedélyre és szerelemre épülő, idilli házasságban tervezgetni a közös öregkort. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia párosát is sokan így képzelik el. Na de vajon tényleg idilli volt ez a kapcsolat? A nászútjuk alapján érdekes választ kapunk erre a kérdésre.
Mindannyian boldog szerelmi életre vágyunk. Ám nem elég kapcsolatban lenni az ideális partnerrel, általában igyekezni szoktunk azon, hogy a lehető legtöbbször vonzónak lásson minket. Azok pedig, akik még csak keresgélnek, szinte a tökéletességet hajszolják, ha erről van szó. Íme néhány szokás, ami ellenünk dolgozik.
Csibének nevezte és ezernél is több feljegyzést, valamint több tucat novellát szentelt nevelt lányának Móricz Zsigmond, akinek történetei ihlették az Árvácska alakját is. Az író és a nehéz sorsú fiatal lány között gyengéd érzelmek alakultak ki.
A szerelmesek segítőjének, aki nők ezreit tanította arra, hogyan nyerjenek el és tartsanak meg egy férfit, a szerelemben egyáltalán nem volt szerencséje. Nem véletlen hát, hogy Dorothy Dix, a szerelmesek egykori tanácsadója úgy gondolta, „egy nő számára szerencsétlenség, ha sohasem szerették, de tragédia, ha sohasem szeretett”.
Az irodalom részben a nagy szerelmekről, részben pedig a nagy szenvedésekről szól. Vörösmarty Mihály és Csajághy Laura esetében ezek együttesen is megjelennek. A házaspár, akik között huszonnégy év korkülönbség volt, nem akárhogyan ismerkedtek meg, és a lánykérés is igen különleges keretek között történt.
Az élet, ahogy mondani szokás, olykor túlszárnyalja a regényírói képzeletet. Így történt ez Krúdy Gyula esetében is: az író, aki mint köztudott, nem vetette meg a testi örömöket – szerelmet és étkezést is beleértve –, viszonyt egy asszonnyal, végül azonban annak lányát vette feleségül. A happy end viszont, mint a valóságban oly sokszor, náluk is elmaradt.
Mindenhová követte rajongottját, Vaszlav Nyizsinszkijt, a 20. század elejének legnagyobb férfi táncosát Pulszky Romola. A férfi végül Argentínában feleségül is vette a magyar asszonyt, ám a balett-táncos labilis idegállapota, mentális betegsége és a történelem viharai miatt szerelmük nem volt épp idilli.
Ahogy a középkori társadalom szereplői, úgy a korszakban dúló érzelmek is szigorúan meghatározott szabályok és keretek között érvényesülhettek. Elvileg, hiszen ez az időszak bizony bővelkedett misztikus, sőt olykor hátborzongató eseményekben is, amikor a vágyott személy megszerzése érdekében az emberek például varázsigékhez, bájitalokhoz és titkos rituálékhoz fordultak.
Még csak 14 éves volt, amikor Gyarmati Fanni megismerkedett Radnóti Miklóssal, akihez kilenc évvel később hozzá is ment feleségül. Házasságuk azonban nem tarthatott sokáig, még tíz évet sem tölthettek együtt.
József Attila 1933-ban, egy futó találkozás után írta talán leghíresebb és legszebb szerelmes versét, az Ódát. Ki volt ennek a gyönyörű versnek a múzsája, és mi történt közöttük valójában a költővel?
A 82 éves Kossuth Lajos Napsugárnak becézte Zeyk Saroltát, akinek a nagyapja lehetett volna, mégis szerelemre lobbant iránta.
