A szerelmesek segítőjének, aki nők ezreit tanította arra, hogyan nyerjenek el és tartsanak meg egy férfit, a szerelemben egyáltalán nem volt szerencséje. Nem véletlen hát, hogy Dorothy Dix, a szerelmesek egykori tanácsadója úgy gondolta, „egy nő számára szerencsétlenség, ha sohasem szerették, de tragédia, ha sohasem szeretett”.
Dorothy Dix volt az első újságírónő, akinek a szerelmi tanácsait 50 éven át a világ minden táján közzétették a lapok. Naponta ezrével kapta a segítségkérő leveleket, miközben a szerelemben neki nem volt szerencséje. Erről azonban hallgatott, mert úgy gondolta:
„A beismerés mindig a gyengeség jele. Az erős lélek magában tartja a titkait és csöndben viseli a büntetését.”
Egy rabszolgától kölcsönözte írói álnevét
Dorothy Dix volt a huszadik század első felének legjobban fizetett és legolvasottabb női újságírója. A kor női íróihoz hasonlóan a Dorothy Dix szerzői álnév volt, hogy az újságíró elkerülhesse az esetleges kellemetlenségeket. A szerelmesek tanácsadójaként híressé vált nő Elizabeth Meriwether Gilmer néven született 1861-ben, a Tennessee állambeli Montgomery és a Kentuckyban található, Todd megyével határos családi birtokon.
Gilmer újságírói pályafutása azonban az öböl túlsó partján kezdődött, amikor egy családi nyaralás alkalmával találkozott az amerikai költő-újságíróval, Eliza Jane Poitevant Holbrook Nicholsonnal, aki felfigyelt Gilmer írói tehetségére, és riporterként adott neki állást.
A feltörekvő újságírónő ekkor választotta szerzői álnevét, és ettől kezdve Dorothy Dixként publikált. Bevallása szerint a Dorothy nevet azért választotta, mert tetszett neki, a Dixszel pedig annak a rabszolgának az emléke előtt tisztelgett, aki az újságírónő gyermekkorában a családi birtokon dolgozott, és a polgárháború után is ott maradt.
A szerelmi tanácsadás hozta meg számára a hírnevet
Korai írásai gyászjelentésekből, receptekből és színházi kritikákból álltak. Önálló tanácsadó rovata, a Dorothy Dix megmondja 1917-ben indult, és 1923-tól vált széles körben ismertté, világszerte 273 kiadványban publikálták. Ebben házassági és magánéleti tanácsokat adott olvasóinak, akik a becslések szerint hatvanmillióan voltak. Egyik legnépszerűbb cikke, a Javaslatok a boldog élethez egy olyan tízpontos boldogságterv volt, melyben tippeket adott ahhoz, hogyan kell gondolkodni ahhoz, hogy boldog életet élhessünk. Ezek közül az első és a legfontosabb az volt, hogy legyen boldogságakaratunk. Emellett Dorothy Dix önsegítő könyveket is írt Hogyan nyerjünk el és tartsunk meg egy férjet, illetve Hétköznapi segítség hétköznapi embereknek címmel.
Tette mindezt annak ellenére, hogy élete egyetlen, már fiatalon elkezdődött kapcsolata egyáltalán nem volt romantikus.
Amikor Dorothy Dix 1895-ben közzétette első tanácsadási rovatát, már hét éve élt együtt mostohaanyja jóképű, folyton utazgató, „nagy dumájú” testvérével, a tíz évvel idősebb George Gilmerrel. Miután Dorothy sosem volt népszerű a fiúk körében, ezért, ahogy befejezte iskolai tanulmányait, férjhez ment. A kapcsolat azonban nem sok boldogságot tartogatott a házaspárnak, főképp azért, mert folyamatos pénzhiánnyal és egészségi problémákkal küszködtek. Dorothy ekkor a család Mississippi-folyó menti nyaralójában kötött, hogy elkerülje az idegösszeroppanást. Időtöltésképpen ekkor kezdett el írni.
A nőt állította a középpontba
A főként nőknek szóló tanácsadó cikkein túl Dix kiállt a nők választójogáért, és szorgalmazta az Egyesült Államok alkotmányának tizenkilencedik kiegészítésének elfogadását. A módosítást, amely megtiltja az Egyesült Államok bármely államának, hogy nemi alapon megtagadja a szavazati jogot állampolgáraitól, csak 1920-ban hagyták jóvá. Dorothy Dix aktivista újságíróként azt hirdette, hogy az a hétköznapi nő az élet valódi hőse, aki a főzéssel fáradozik, varrógépnél robotol, és azért takarékoskodik, hogy felnevelje a gyermekeit.
Mindeközben arra biztatta a nőket, hogy menjenek el dolgozni. Rovataiban és beszédeiben kijelentette:
„a politika minden vonatkozásban érinti a családokat, különösen az otthon tevékenykedő és helytálló nőket."
Egy 1908-ban megjelent írása a férfiak és nők közötti különbséget, a háztartások költségvetését, az erkölcsöt és az oktatást írta le.
Volt, hogy újságíróként évente százezer levelet kapott szerte a világból: az Egyesült Királyságtól kezdve Ausztrálián, Új-Zélandon, Dél-Amerikán és Kínán át egészen Kanadáig bezárólag érkeztek hozzá az üzenetek, melyekben férfiak és nők gyónták meg Dixnek bánatukat, vallották be legbensőségesebb problémáikat, sőt az újságírónő több házassági ajánlatot is kapott.
A saját problémáit nem tudta megoldani
Bár Dorothy Dixnek gyermeke nem született, ennek ellenére többször adott cikkeiben és válaszleveleiben gyermeknevelési tanácsokat, saját házassága problémáit azonban nem tudta megoldani. A férje hangulatingadozásokkal küzdött, sosem volt elégedett semmivel, és egyre ellenségesebb lett Dorothyval szemben is. A csaknem ötven évig tartó, rossz házasság és a folyamatos veszekedések elől egyszer egy világ körüli útra is elmenekült. Az újságíró férje végül szanatóriumba került, és 1929-ben meghalt. Dorothy Dix írónőt 1950. április 17-én az íróasztalára borulva találták meg.
Agyvérzést kapott, vélhetően a túlzásba vitt munka miatt, ami leginkább abból állt, hogy gyötrődő férfiaknak és nőknek adott tanácsokat.
Az agyi infarktust követően 21 hónapig mozgáskorlátozottként élt egy kórházban, majd nem sokkal kilencvenedik születésnapja után elhunyt.
A mosogatógép feltalálója férje adóssága miatt egy történetet is kitalált, hogy népszerűsítse találmányát.
