Ha meghalljuk, hogy szerelem, általában az az akaratlan, intenzív érzelmi állapot ugrik be, ami a hollywoodi filmeket és a legnagyobb popslágereket ihlette, amiről romantikus regényeket olvastunk. Amikor érzed a pillangókat a gyomrodban, hevesebben ver a szíved és úgy érzed, ez tényleg örökké tart majd.
Egy hosszú távú párkapcsolatban elkerülhetetlenek a nézeteltérések és a kisebb-nagyobb viták, amik ha nagyon elszaporodnak, akár véglegesen is tönkretehetik a harmóniát. Pedig a viták gyökere sokszor nem a kapcsolatban magában keresendő, hanem a felek fejében: sokszor megalkotunk magunknak egy képet a párunkról, amely épp csak a valóságot fedi el.
Ezüstlakodalom, aranylakodalom – talán már nem is tudjuk, mit jelentenek pontosan ezek a szavak... de az biztos, hogy egyre kevesebbeknek adatik meg, hogy eljussanak valamelyikig. Akarunk egyáltalán monogámiában élni egy életen át? És ha akarunk is – lehetséges? Ma erről kérdeztük pszichológusainkat.
Akárcsak gyerekvállalás esetén, házasságkötés előtt is mérhetetlen mennyiségű tanácsot kap az ember. Ezekről aztán rövid időn belül kiderül, hogy közel sem tudtak felkészíteni mindarra, ami az új helyzetben vár ránk.
Meg lehet-e jósolni, hogy valakinek boldog vagy boldogtalan párkapcsolata lesz-e? Van-e kapcsolati alkalmasság? Mi kell ahhoz, hogy valaki jó kapcsolatban éljen? Persze, persze, van ilyen, hogy szerencse, meg élettörténet, meg illenek-e egymáshoz és hasonlók – de lehetséges-e, hogy van egy olyan tulajdonság, ami eleve predesztinál arra, hogy ne legyen jó kapcsolatod?
Talán a legfontosabb kérdés, ami egy hosszú távú párkapcsolatban előkerül: mennyire lehetek biztos benne, hogy ő az, akit keresek? Van-e egyáltalán olyan, hogy Igazi, és mennyire kizárólagos dolog Igazinak lenni? Vagy több Igazi is létezik egy ember számára? Ezen a héten erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.
Mi itt a Díványnál fontos feladatunknak tartjuk, hogy közérthető módon mutassuk be a pszichológia legaktuálisabb kérdéseit, legújabb elméleteit, frissen publikált kutatásait. Munkatársaink, köztük négy pszichológus kollégánk, olyan változatos témákban készítettek írásokat, mint a függőségek, a személyközi kapcsolatok, a szerelem, a szociálpszichológiai folyamatok, az álhírek, a propaganda, a mentális nehézségek vagy a családi traumák hatása. Év végi összeállításunkban 2020 legnagyobb érdeklődést kiváltott cikkeiből szemezgetünk.
Az óvodás korú gyerekek gyakran éreznek szerelemhez hasonló érzést egyik szülőjük iránt, ami miatt a másikkal szemben elutasítóvá válnak. Ezt nevezzük az ödipális konfliktus időszakának. Megjelenése teljesen természetes, azonban ha rosszul értelmezzük, az negatív hatással lehet a gyerekkel való kapcsolatunkra.
A szülőkhöz való kötődés az alapja annak, ahogy részt veszünk párkapcsolatainkban. Ez befolyásolja, hogy mennyire vagyunk nyitottak, mennyire tudunk bízni a másikban, mennyire vagyunk hűségesek vagy féltékenyek. De hogyan?
Bárki könnyen belecsúszhat abba a hibába, hogy a kapcsolat elején tesztelgeti a másikat. Nem rosszindulatból persze, sokkal inkább kíváncsiságból és bizonytalanságból.
Természetes, hogy a gyerekek tizenéves koruk körül elkezdenek érdeklődni a randizás, a szerelem, a szex iránt. A legtöbb fiataloknak szóló könyv, film és sorozat a tinédzserkapcsolatok romantikus vonatkozásaira fekteti a hangsúlyt, emiatt pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, ami a rózsaszín buborékon túl van.
Akik könnyen szerelembe esnek, nagyobb eséllyel választanak rosszul. A helyzet mégsem reménytelen: a barátok és családtagok visszajelzése segíthet abban, hogy ne horgonyozzunk le olyanok mellett, akik manipulálnak vagy kihasználnak minket.
