A Tinder korában talán meglepő lehet a fiatalabb generációnak, azonban már száz éve sem csak az előre elrendezett házasságok dívtak. Sokan fordultak az újságok társkereső rovatához is, hogy párra leljenek, vagy meneküljenek a családi kötöttségek elől.
Manapság annyi fesztivált rendeznek Magyarországon, hogy a kínálatból nehéz válogatni – na nem azért, mert nem találhatná meg minden műfaj kedvelője azt a rendezvényt, amely hozzá a legközelebb áll, hanem azért, mert a pénztárcánk komoly határokat szabhat a bulizásnak. Régen ez viszont egészen másként volt.
Aki tehette, régen is elmenekült a nagyvárosból a forró nyári napok és a rekkenő hőség idején. Hová utaztak, hogyan nyaraltak a régiek? Múltidézés, galériával.
A 19. század második felében terjedtek el Magyarországon az úgynevezett vizitkártyák. Ezek tulajdonképpen portrék voltak, amelyeknek hátoldalán a fotográfus rendkívül cirkalmas és ötletes grafikai megoldásokkal reklámozta saját műtermét – így hirdettek régen a fényképészek.
A szinglijelenség régen is ismert volt, azonban egészen más névvel illették azokat a nőket, akik annak ellenére sem mentek férjhez, hogy a társadalom úgy gondolta róluk, hogy már eladósorban vannak.
Régen, a viktoriánus Angliában látogatók és újságírók özönlöttek a magukat sokszor halálra éheztető, mai szemmel anorexiás kamasz lányokhoz abban reménykedve, hogy csodatévő képességek birtokában vannak.
Nem a sparheltet honosítottam meg a konyhában, de az ebédfőzés nálunk időnként olyan, mint régen volt.
A mai rohanó világban, a növekedés bűvöletében és a profitorientált nyomáskényszer mellett könnyen feltételezhetjük azt, hogy az emberiség többet dolgozik, mint valaha. De vajon tényleg így van? Utánajártunk, mennyi volt a munkaidő régen.
Nézze meg az orosz főváros ismert és kevésbé ismert részeit, akár több évtizednyi különbséggel!
