Azt az embert, akiben nem lakik legalább két macska, Kepes András szerint nagy ívben el kell kerülni. Hogy miért: Mert ez az ember nem kételkedik, és akiben nincs kétely, az nem gondolkodik. Ezt példázza Két macska voltam című legújabb regénye is.
Ha ezeket a regényszereplőket hiba nélkül kötöd a könyvhöz, amelyben szerepeltek, igazán olvasott vagy!
Telefonszámokra, születésnapokra, jelesebb dátumokra mindig nagyon jól emlékszem. Ellenben sokszor cserben hagy az emlékezőképességem, amikor azt kellene felidéznem, hogy mi volt a címe egy-egy filmnek, amit láttam, vagy egy évekkel korábban olvasott könyvnek. Te melyik csoportba tartozol? A számok vagy a címek embere vagy?
Ahogyan mi próbáljuk védeni a tévézéstől vagy a kütyühasználattól gyermekeinket, úgy tulajdonítottak a figyelemre káros hatásokat a túl sok szöveg megléte mögött régi nagy gondolkodók.
Ha azt mondom, Futrinka utca, Szeleburdi család, Mazsola és Tádé, szinte mindannyiunknak eszébe jut egy gyerekkori emlék. Németh Ágnesnek és Sárváry Barbarának mindez a valóság volt, hiszen Ágnes a lánya, Barbara pedig az unokája Bálint Ágnes írónőnek.
Nincs olyan ember az országban, aki ne ismerné Boka, Geréb, Csónakos és a gonosz Pásztor fiúk történetét. Talán nem is akad olyan kötelező olvasmány, ami ennyire közel áll a gyerekek szívéhez. Ám ha kicsit utánakutatunk, kiderül, hogy nem tudunk annyit a történetről és az íróról, Molnár Ferencről, mint hinnénk. Elmeséljük a legizgalmasabb sztorikat!
Barbara Newhall Follett mindössze tizenkét éves volt, amikor első regényével berobbant az irodalmi köztudatba – sokan azt jósolták, a lányból nemzedéke egyik legkiválóbb regényírója válik, évekkel később azonban rejtélyesen nyoma veszett. Máig nem tudni, mi történt az egykori csodagyerekkel.
Gyakran éri vád a nőket, hogy irreálisak a férfiakkal és a romantikus szerelemmel kapcsolatos elvárásaik. Várják a herceget fehér lovon, aki majd minden igényüknek megfelel, de vajon honnan tanulták ezt?
Ha Napóleon nevét hallod, biztosan nem íróként gondolsz rá: pedig nem is olyan régen kiderült róla, hogy egy romantikus történet szerzője is volt egyben.
Minden kor egyik legjelentősebb közös problémaköre a társkeresés, a párkapcsolat, annak örömei és bánatai, kezdete és vége. Ez mindig is így volt, csupán az változott, illik-e beszélni ezekről a dolgokról, vagy sem. Mára elmúltak azok az idők, amikor egy sikertelen próbálkozás, egy szakítás vagy egy válás szégyennek számított, férfiak és nők magukat emésztve őrizték kudarcukat mint „sötét” titkot. Ma már nemcsak beszélni, de írni is lehet, sőt ajánlott minderről.
Talán sokan vagyunk, akik eljátszottunk már azzal a gondolattal, hogy milyen jó lenne írni egy regényt. Van, aki meg is valósítja, van, aki még csak keresgeti a témát, mert miről is szóljon egy jó könyv? Szexről, romantikáról, valami utópisztikus kalandról, esetleg egy gyilkosságról? Mennyire legyen fikció, vagy elfér benne a valóság? Ezernyi kérdés, bár Nancy Crampton-Brophynak valószínűleg nem volt ennyi.
A prózai alkotásokban fontos szerepe van annak, hogy az adott cselekmény milyen helyszínen bontakozik ki, alapvetően meghatározhatja a szereplők gondolkodását, lehetőségeit, vágyait. Kvízünkben tesztelheted, mennyire vagy képben azzal, hogy a híres magyar regények, kisregények hol játszódnak.
