Olvasónk párkapcsolata megromlott a gyerekek születése után. De vajon miért van ez így? A pszichológus válaszol.
Levélírónk hosszú ideig élt szenvedésekkel teli kapcsolatban egy önző, csak magára figyelő, önbizalmát leromboló férfival. De miért?
Meleg olvasónk évek óta szerelmes egy pasiba, aki alkalmatlannak tűnik a párkapcsolatra. De mi van, ha mégis a szenvedő fél elvárásaival van a gond?
Legalábbis a többségük, és leginkább akkor, ha párkapcsolatról van szó. A pasiknak ugyanis a náluk kevésbé intelligens nők jönnek inkább be.
Ráadásul annyira kevés kell ahhoz, hogy napi szinten megvalósítsuk!
Mindannyian szeretnénk szerelmesek lenni, aztán amilyen gyorsan jön a lángolás, olyan gyorsan el is múlik. Mit tegyünk?
A szakítás mindenképpen fájdalmas élmény, de különösen az, ha valaki elsunnyogja a lezárát. Pedig szakítani emberségesen is lehet.
Mindegy, hogy mennyire szexi valaki, ha ápolatlan és lusta, akkor bukta a viszonyt.
A nehéz élethelyzetek még a legjobb párkapcsolatokat is kikezdhetik. De van, amivel védekezhetünk.
Rövid távon csak felpörgeti, de ha a konfliktusok rendszeresek a folytonos készenlét testileg és lelkileg is tönkreteszi.
A boldog párkapcsolat előfeltétele, hogy képesek legyünk a másikkal zavartalanul megélni a közös pillanatokat. Na, ezeket baltázzuk el olyan gyakran.
Kommunikálni kell, kitartani és megbonthatatlan alapnak tekinteni a házasságot: ezt tanulhatjuk 40.000 évnyi tapasztalatból. És mit még?
