Egyesek meggyőződéssel állítják, hogy ajánlatos vigyáznunk arra, mivel és hogyan töltjük az év első napját, ugyanis olyan lesz az egész évünk.
Furcsák vagyunk mi, emberek.
Két füzetcsomag között turkálva ért a felismerés, hogy ma (nektek persze tegnap) csütörtök van.
Milyen jó lenne, ha minden kívánságunk úgy teljesülne, mint a múlt heti strandok esetében! Mert tévedés volt részünkről azt állítani, hogy zárva vannak, amikor ellenkezőleg, tárt karokkal várták a lubickolni vágyó népet.
Ismét egy hétvége, juhéjj, nem kell agyonütnünk a vekkert, ami pontosan 6:15-kor veri ki a legszebb álmunkat a szemünkből.
Mindig nagy várakozás előzi meg a hétvégéinket, hogy mit csináljunk, merre menjünk, vagy merre ne menjünk, mert otthoni ejtőzésre vágynak az idegek.
A múltkor olvastam valamelyik vastagabb papírra nyomott, természetbarát újságban, hogy hogyan változnak és miért a levelek színei.
Kezdődik a szüret, ez pedig nagy öröm a piciknek és a nagyoknak egyaránt.
A legutóbbi programajánlóban már említettem, hogy szeretünk korcsolyázni, a legjobb program, ha már fázik az orrunk meg a fülünk.
Hétvégén a legtöbb családban fix program lesz a temetőlátogatás, s mindenki saját a ízlése és világnézete szerint dönti majd el, hogy kiviszi-e a gyerekeket, vagy sem.
Újabb hét, újabb hétvége, mitől ne érezném, ha nem a programajánlóktól, hogy az idő csak úgy suhan, én meg öregszem.
Soha nem tudtam igazából megfogalmazni, hogy miért van bennem a szülinapi zsúrokkal kapcsolatban egy szög.
