Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Soha nem tudtam igazából megfogalmazni, hogy miért van bennem a szülinapi zsúrokkal kapcsolatban egy szög.
Soha nem tudtam igazából megfogalmazni, hogy miért van bennem a szülinapi zsúrokkal kapcsolatban egy szög. Pedig a kölykök annyira odavannak érte, hogy ringy-rongy az anya, aki nem rendez a gyerekének, vagy nem viszi el őt a hetente ismétlődő hepajokra. Bevallom, nem jut eszembe más ezekről a bulikról, mint egyfelől az ajándékfelhalmozás, másfelől meg a délutáni megőrzés. Persze mindegyik oldalnak, a buli-holdernek és vendégnek egyaránt megvannak a maguk érvei, sőt, az esetek többségében csupa szeretetből rendezett ünnepségekről van szó. A mi kis mikroklímánk azonban jól belecsapott a lecsóba, s immáron 4!, bizony, leírom bötűvel is, n-é-gy éve hordjuk a gyerekeket játszóházakba, gyorstétterem játszószobájába, különböző múzeumok elkülönített termeibe zsúrozni. Persze ezek az alternatív megoldások az után alakultak ki, hogy néhány háztartást és szülőt leamortizáltak a kölykök egy-egy bulin, talán lassan eljutunk a Sissi-kastélyig is, ki tudja.
Idén elsőszülött lányunk szülinapjára egy trükkös megoldást találtunk ki, persze nem mi voltunk ezzel az elsők, szóval a Csodák Palotájába invitáltuk meg a gyerekeket. Szégyen ide, vagy oda, de nem akartam beáldozni a lakást, amit nehéz szinten tartanom amúgy is, másrészt ősz lévén fene tudja, hogy a kertben mi éri a csapatot, s kell-e síkesztyű a torta felszeléséhez. Miért ne kötődjön valami tudomány a gyerek ünnepéhez, mit nekünk játszóházas, Micimackós felköszöntés, vagy rózsaszín habos puncs! Fizikai kísérleteket nekik!
A peremfeltételek a szervezett keretekhez viszonyítva átlagosnak mondhatóak. Az Öveges terem mellett van elkerítve egy partisarok, ahol meg lehet ünnepelni a főhősöket. Ezért 7000 forintot kell fizetni, majd minden egyéb résztvevő számára jegyet kell váltani, gyermekeknek 1.000 felnőtteknek 1.200 forintért. A helyszínen papírtányérokat, műanyag villát és poharakat, valamint szalvétát kaptunk, minden egyebet a szervezőnek kellett vinni, s három óra hosszat tarthat a boldogság (11.00-14.00 vagy 15.00-18.00). Figyelem, tűzvédelmi szabályok végett semmilyen gyertyát nem lehet vinni, egy gonddal kevesebb.
A buli alatt legalább egy Öveges-termi turnust elkaphatunk, ahol a gyerekek tátott szájjal csodálkozhatnak rá a fizika rejtelmeire. Veszélyesnek tűnő, de ártalmatlan dolgokat próbáltatnak velük ki a színpadon, héliumos lufitrükkökkel nevettetik meg őket, megismerkedhetnek mélyebben az elektromossággal és megtudhatják, hogyan viselkedik a szárazjég, a folyékony nitrogén miért nem bántja a bőrt, ha véletlenül ráömlik a kezünkre, illetve hogy lehet a szifonpatronból rakétát varázsolni.
Az sem jár rosszul, aki minden idejét a Palota felfedezésére fordítja. A földszinten összemérheti magát másokkal, gyorsaságban (futhat is, vagy ütögethet nagy piros gombot, mint egy vetélkedőn, letesztelve reflexeit). Beülhet egy centrifugába, felragadhat egy tépőzáras falon, biciklizhet a magasban vagy utazhat négyzet alakú kerekes kocsin. Az apróbbak fellógatva ugrándozhatnak, a nagyok rácsodálkozhatnak, hogy mennyit lehet szórakozni a tükörrel, a fénnyel, a hanggal, a szemünkkel, a fülünkkel és még sorolhatnánk. Az első emeleten az egész család csúfosan fennakadhat a logikai játékokon, ahol apa és anya két óráig goboz egy csomót egy karikán lila és összeakadt fejjel. Egy emelettel feljebb pedig többek között számítógéppel mérhetjük az EQ-IQ szintünket.
Meg kell említenem, hogy évek óta lobbiztam a csak gyerekes, azaz lelkes anyukák és apukák nélküli partykért. Persze vannak szoros barátságok, akiknél a szülő nem zavar, hanem még segít és szórakoztat is, de a jellemző sokszor az, hogy a bulit tartó szülőket nem a gyerekek, hanem a felnőttek tartják szóval, ez meg olyan fából vaskarika. Nos, idén megkaptam a magamét, egy, azaz egyetlen szülő sem kért bebocsátást a helyszínre, így gyakorlatilag kiolvashattam volna a Bűn és Bűnhődést egymagam. Persze csak feltételes módban, mert az időm nagy része azzal telt, hogy próbáltam, legalább csak szemmel befogni a kölyköket, de hát olyanok voltak, mint a zsák bolha, egyiküket sem kellett szórakoztatni vagy különprogrammal lefoglalni. Szerencsére ahhoz már elég nagyok, hogy ne induljanak el értesítés nélkül Kenyába, s hogy a gyomrot utántölteni maguktól jelentkezzenek.
Egyszóval, a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad esete volt a buli. A gyerekek remekül szórakoztak, s igazán tartalmas időtöltéssel kedveskedtünk a vendégeknek. Bár a fiunk nyári gyerek, így egy igazán jó kerti mulattságra mindig vevők leszünk, ha lehetséges ajándékozás nélkül, az őszi és téli szülinapokra nagyon jó megoldás a Millenáris, kár, hogy ez a pár év ilyen hamar elrepül, s lassan a Közgáz pincébe szeretne majd menni inkább!
