Az emberi kapcsolatok, pláne a romantikusak, elképesztő bonyolultak tudnak lenni. Számtalan módon el lehet szúrni őket, ám ezek közül kiemelkednek olyan típushibák, amelyek egyrészt sokakat érintenek, másrészt meglehetősen ártalmasak. Érdemes időről időre ellenőrizni, nem csúsztunk-e bele valamelyikbe.
A legközelebbi szeretteimmel is volt már konfliktusom abból, hogy azt éltem meg, kéretlenül kapok tanácsokat. Mivel alapvetően jó problémamegoldónak tartom magam, általában olyan nehézségek nyomasztanak, amelyek nem kezelhetők egyszerűen, vagy inkább az érzelmi hatásukkal van dolgom. Szóval amikor belekezdek a dilemma elmesélésébe, és a másik alig pár perc múlva előáll egy többnyire kézenfekvő tanáccsal, akkor vagy azt érzem, hogy a) hülyének néz, hogy ez nekem még nem jutott eszembe; vagy b) nem is érdekli igazán, mi van velem, szeretné rövidre zárni a beszélgetést. Pedig ilyenkor csak arra lenne szükségem, hogy a helyzet rólam szólhasson, a másik meghallgasson és kérdezzen, hogy a támogatásával mélyebbre mehessek: oda, ahol a saját megoldásaimat találom.
Időnként mindenki szokott panaszkodni, de vannak, akik megállás nélkül elégedetlenkednek vagy sajnáltatják magukat. Hogyan lesz valakiből krónikus méltatlankodó? És mit tehet azért, hogy leszokjon a non-stop panaszkodásról?
Az élet mindenki számára tartogat nehézségeket, a koronavírus-járvány pedig rengeteg embert újabb kihívások elé állított. Talán egyikünk számára sem idegen a helyzet, amikor egy hozzánk közel álló ember munkahelyi vagy magánéleti problémákkal küzd, és hiába a legjobb szándék, hirtelen azt sem tudjuk, hogyan segíthetnénk.
Elmondjuk, hogy mit tegyen, ha álmatlansággal küzd, ha nótorius horkoló, vagy valaki a családban alvajáró.
A válás egyike azon témáknak, amelyekről nem szívesen beszélünk. Sokan kudarcként élik meg a házasságuk végét, a veszteséget, a csalódást, így teljesen természetes, hogy nehezen beszél róla az ember.
Sokféle oka lehet annak, ha valaki felmond. Előfordulhat, hogy az illető kap egy jobb ajánlatot, saját vállalkozásba kezd, visszaül az iskolapadba, vagy világ körüli utazásra indul. Megeshet, hogy megváltoznak a prioritásai, a körülményei, netán az egészségi állapota. De az is lehet, hogy azért távozik, mert túlságosan törődik a munkahelyével, és nem bírja nézni, ami ott zajlik. Ironikus, nem? Pedig sokkal többször megtörténik, mint gondolnád.
Olykor jólesik panaszkodni, ezzel enyhíteni a nyomasztó gondokon, de az állandó és gyakori panaszkodás csak tovább rontja a helyzetet. Érdemes visszafogni a panaszáradatot, és inkább a megoldásra koncentrálni.
A bölcsesség gyakorlását hosszú évszázadokon keresztül az emberi élet csúcsának, elérendő végcéljának tekintették. Kezdetben inkább vallási, filozófiai kérdés volt a bölcsességről való gondolkodás, manapság azonban számos tudományág, köztük a pozitív pszichológia is foglalkozik a témával. Mit tudnak a bölcs emberek a kutatások szerint, amit mások kevésbé?
A pszichológia egyik központi kérdése, hogy a hétköznapi „kattanásaink” és a komolyabb problémát jelentő állapotaink közötti különbség mennyiségi vagy inkább minőségi. Sokan vagyunk például, akik ragaszkodunk a szokásainkhoz, szeretünk tervezni, mások esetleg merevnek látnak minket. Mi az előnye és mi a hátránya egy ilyen személyiségszerkezetnek, s mi az a pont, amikor mindenképp érdemes segítséget kérni?
Itt a szülőség rovatban ketten is vagyunk kicsi gyerekekkel és negyedik hete küzdünk a vírusokkal. Már úgy izgultunk, hogy Pálma szakértőtől kérdezte meg, hogyan szedjük össze magunkat.
A gyerek nem hajlandó kikapcsolni a konzolt, hívjak mentőt? Miért, az betegség, ha valaki túl sokat játszik? Mi a túl sok?
