A mesekönyvben, derült égből villámcsapás, előkerült Hitler. Az ötéves kérdez, én hirtelen köpni, nyelni nem tudtam.
Aggódjunk-e, ha a gyerek még középsőben sem szívesen veszi a kezébe a ceruzát, és mit tehetünk az ügy érdekében?
A szülő fejében már elő van készítve a terep: de jó lenne tudni, hogy is állunk, jó szülő vagyok? Innentől minden mondatnak súlya van.
Nem az objektív történéseken múlik, az ember elégedettsége, inkább azon, értékeljük-e a pillanatokat. Más szavakkal: hogy tudunk-e hálásak lenni.
Nincs tankönyv, óra, lecke, a tanárnak nem mondják meg fölülről a tutit, a gyerek mégis mindent megtanul. Nem sci-fi, az AKG új iskolája. Interjú.
A londoni ötlet lényege, hogy értesítést küld a közelben lévő telefonokra, így az is észreveszi, hogy valakinek kéne a hely, aki nagyon nyomkod. Kéne?
Az egyszülős családok kétharmada nélkülözik. Kompenzálásul jó lesz egy kis előny a bölcsődében, meg egy egyszülős központ?
Azt hittem, könyv nélkül is megbirkózom majd a testvérféltékenységgel és a gyerekek közti dinamikával. Nem így történt.
Eszetekbe jutott már, hogyan lesznek a gügyögésből szavak? Egy újszülött, egy PhD projekt, két évnyi folyamatos videózás, és itt a válasz. Wow!
Megesik. Ahogy az is, hogy néha a saját rossz vagy éppen jó szüleinké válunk. De mi ez a tumultus a fejünkben, és milyen hatása van?
Szent Rectodelt helyett van szájon át adható, gyorsabban ható, sokkal-sokkal olcsóbb gyógyszer. De nálunk nem divat, csak Európában.
Gondosan elrendezzük a szemetet valamin, amiről nem szeretnénk, hogy a gyerek észrevegye, hogy kidobtuk. És titokban esszük a csokit a fürdőszobában.
