Azt várom az iskolától, hogy - első kézből
Mit gondol egy iskolába készülődő gyerek az iskoláról? Megkérdeztük!
Mit gondol egy iskolába készülődő gyerek az iskoláról? Megkérdeztük!
Mint a felnőtteknek, csak még olyanabb, mert mindig rajtuk csattan az ostor. Gyereknek lenni Magyarországon nem is olyan könnyű.
Semmi bajunk a hatásvadászattal, de csinálják otthon, a négy fal között, és ne kérdőjelezzék meg a nők döntési szabadságát a saját mellüket illetően.
A mesekönyvben, derült égből villámcsapás, előkerült Hitler. Az ötéves kérdez, én hirtelen köpni, nyelni nem tudtam.
Nem is olyan könnyű a kérdés. Mi az, hogy prostituált? Mi az, hogy jó anya?
A szálló por a veszélyes, vagyis többek közötta dízel autók, és a fával-szénnel fűtés. Mit tehetünk ellene?
Nála mindig, mindenki mindent jobban tud. Nála mindenki jobban érti, miről szól a beszélgetés. A legkisebbnek nem csak több babusgatás jut!
Az egyszülős családok kétharmada nélkülözik. Kompenzálásul jó lesz egy kis előny a bölcsődében, meg egy egyszülős központ?
Azt hittem, könyv nélkül is megbirkózom majd a testvérféltékenységgel és a gyerekek közti dinamikával. Nem így történt.
A londoni ötlet lényege, hogy értesítést küld a közelben lévő telefonokra, így az is észreveszi, hogy valakinek kéne a hely, aki nagyon nyomkod. Kéne?
Nincs tankönyv, óra, lecke, a tanárnak nem mondják meg fölülről a tutit, a gyerek mégis mindent megtanul. Nem sci-fi, az AKG új iskolája. Interjú.
Nem az objektív történéseken múlik, az ember elégedettsége, inkább azon, értékeljük-e a pillanatokat. Más szavakkal: hogy tudunk-e hálásak lenni.