A család az élettel együtt változik. A rituálék biztonságot adnak, de gúzsba is köthetnek. Mennyi állandóság sok vagy kevés? Pszichológusunk segít.
Kevés a támpontja annak, aki bizonytalan, készen áll-e a gyerekvállalásra. Pedig egy biztos: valóban nagy változás lesz.
A fiú nem destruktív szándékból akar katona lenni, a lány nem „kurvás”, ha tűsarkúban billeg. Ez az első élménye annak, hogy fiúnak/lánynak lenni jó.
És nem csak állandóan kérdez, de ráadásul miket! Bárkitől, bármit, vicceset, nehezet, cikiset. A miértkorszak értelme, és a szülői stratégiák.
Nem hajlandó felvenni a nadrágját, pedig képes rá? Tőlünk kér kanalat, pedig elővehetné? A kényelem is oka ennek, de nem csak az.
Minden szülő száján kiszalad néha a "toronyóra lánccal nem kéne?" Okok, magyarázatok és következmények.
Nem az a lényeg, hány órát vagyunk a gyerekkel, hanem hogy kap-e belőlünk rendszeresen úgy, hogy tényleg csak az övéi vagyunk, csak rá figyelünk.
Ha azt mondjuk, a gyerek rossz, feltételezzük, szabadon dönt, mennyire keseríti meg a szülei életét. Pedig ez nincs így. A nehéz gyerek nem rossz!
A gyereket az fogja őrizni, amit az első tíz évben kapott. És arra reagál, akik vagyunk, nem arra, amt mondunk. Beszélgetős est Vekerdy Tamással.
Van, akit zavar a föl a tej tetején, vagy a lógós cérna a zokniban, nincs is gyerek, akinek ne lenne valami hóbortja. Tűrjük, tiltsuk vagy támogassuk?
Kezdjük azzal, hogy mit is jelent, hogy a gyerek mellé állunk, a vele való szolidaritás. Nem azt, hogy mindenre bólogatunk, bármekkora hülyeség is.
Hogy lehet ennyire idegesítő valaki, akit a legjobban szeretünk a világon? Ha néha csak egy kis magányra vágyik, ne aggódjon, normális! Elmagyarázzuk.
