poronty család 8 - Dívány

Az, hogy a gyerek szófogadó, jól nevelt, csendes, nem bizonyítéka annak, hogy jó szülei vagyunk. A pszichológus arról ír, miből derül ez ki.

Már a terhességbe, szülésbe belezakkanhat, aki minden elvárásnak meg akar felelni, a nevelésbe meg pláne. Tanuljon meg vállat vonni a kritikákra!

Ne legyünk álszentek, van valami oka, hogy gyereket vállaltunk. Ez lehet jó, és lehet olyan, amivel később hátráltatjuk, ahelyett, hogy segítenénk.

Szeretnénk, ha elvégezné a feladatait, és felelősségteljes ember válna belőle. Mégis sokszor teszünk olyasmit, amivel pont ellenkező hatást érünk el.

A gyerek még nem érti, hogy a szülő nem direkt nem tökéletes. Ha rossz az otthoni hangulat, magában keresi a hibát. Kamaszkorban pedig dühös lesz. Pszichológusunk a szülői hibák beismeréséről.

Idén a különdíjas is egy igazi nagyágyú lett. Kubai kereskedők, freskófestők, terjeszkedő királyok, vasúti mágnások és birodalomépítők a mezőnyben.

Érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, elég jó-e az ember szülőként? Erre kétféle, elsőre talán ellentmondásosnak tűnő válasz van.

Bűntudata van, amiért nem szereti egyformán őket? De nem egyforma mértékben, vagy nem egyforma módon? Mert utóbbi még jobb is, mint a patikamérleg.

Anyós, após, nagynéni, unokatestvér, a postás, a rendőr, a villanyszerelő, de még az amerikai festősegéd is kötelességének érzi, hogy beleszóljon.

Nincs önismereti vonatkozása, ha kiborult, mert a gyerek majdnem leesett a hatodikról. Az viszont megér egy kis töprengést, ha akkor is üvölt, ha nincs dráma.

Maga alá temeti az élet, a gyerekek, és este már meghalni sincs ereje? Napi 15 perc gyengédség, és lehet, hogy rábukkannak egykori önmagukra.

Ó, a mi időnkben napi egy tévémaci volt. Ma meg? Előbb tanulnak meg a youtube-on elindítani egy videót, mint beszélni. De baj ez? És ha igen, mekkora?