oktatás 4 - Dívány

Magyarország több Nobel-díjast és komplett tudományágakat is átformáló tudósokat, szakembereket adott és ad a világnak. Csakhogy az utóbbi évtizedekben a természettudományok iránti érdeklődés csökken, egyre kevesebb a reál tantárggyal foglalkozó tanár. Így félő, hogy elveszítjük ezt az előnyt – ráadásul még mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, a tudományos karrier nem nőknek való.

Alig hatszáz ember látta bolygónkat az űrből. Közös élményük életre hívott egy fogalmat, amit angolul overview effectnek neveztek el, ennek a legjobb magyar fordítása az, áttekintő hatás. Vasárnap volt szerencsém a saját bőrömön megtapasztalni ezt az élményt, és ezért csak a Deák Ferenc térig kellett elbuszoznom.

Életünk során naponta milliónyi stresszhelyzettel kell szembenéznünk, a teljesítménykényszer pedig Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett. Nem is gondolnánk, de a nyomás már gyermekkorunktól ránk nehezedik, az okok pedig a magyar oktatási rendszerben is keresendők.

A 19. század második felében az Egyesült Államok és Kanada kormánya úgy döntött, az országokban élő őshonos lakosságot átfogó program keretében „civilizálni” kell, vagyis kényszerűen megfosztani hagyományaiktól, és európai, keresztény szellemiségre áttéríteni őket – a kétes kezdeményezés nemcsak jelentős kulturális veszteséghez vezetett, de számos emberéletet is követelt.

Törvény szerint nemhogy idegenek, de még a szülők sem mehetnek be engedély nélkül az iskolákba, és ez nem csak Malajziában van így. Ehhez képest elég sima ügy volt bejutnom ideiglenes lakóhelyem, Kampung Raja kínai nemzetiségi általános iskolájába: az ügyeletes kapuőr elcsípte a kedvemért az igazgatónőt, aki örömmel invitált be és vezetett körbe az épületben, miközben a munkahelyéről és az oktatási rendszerről beszélgettünk.

Mindenki kíváncsi rá, mit hoz a jövő, hogyan fogunk élni húsz, ötven vagy száz év múlva – ismert jövőkutatók most azt fejtegették, vajon mennyire lesz más az életünk 2050-ben, és milyen körülmények között nőnek fel unokáink, dédunokáink.

„Manapság trendi azt állítani, hogy a hagyományos oktatási modell megtört, hogy működésképtelen, pedig nem így van. Ezzel a nagyszerűen felépített rendszerrel csak az a gond, hogy mára értelmét vesztette, mivel egyszerűen nincs rá szükségünk” – vallja Sugata Mitra világhírű angol-indiai oktatáskutató, a Newcastle-i Egyetem professzora, aki a Budapest School meghívására érkezett Magyarországra. A TED-díjas oktatási szakértővel egy sajtóreggeli alkalmával beszélgettünk az önvezérelt tanulásról – vagyis arról, hogy a gyerekek bármit képesek önállóan, irányítás nélkül megtanulni –, missziókról, víziókról és az úgynevezett Felhő Suli működéséről.

Már szerda reggel jelezte Orbán Viktor miniszterelnök a Facebook-oldalán, hogy bejelentésre készül. Egy demokratikusan működő országban azt hihetted volna, a Pegazus-botrányról lesz szó, amelytől napok óta hangos a világsajtó. De sajnos mára már megszokhattunk, hogy felelősségvállalás helyett csak figyelemelterelésre számíthatunk a kormány részéről. Gátlástalanul terelnek: bármilyen kisebbségi csoportot képesek szemrebbenés nélkül eszközként felhasználni és súlyosan veszélyeztetni, hogy az általuk gerjesztett gyűlölet hullámait meglovagolva fenntartsák a hatalmukat. Ez következik most is: népszavazást kezdeményez a kormány.

Még hazánkon belül is eltérnek egymástól a más és más pedagógiai rendszerű iskolák. Hát még a világ más tájain! Nézzük, hogyan zajlik az iskolakezdés a finn, a japán vagy épp az ausztrál gyerekeknél!

Van, aki olyan őszinte lelkesedéssel, nyílt átéléssel beszél a munkájáról, hogy már néhány szavából átjön, mennyire imádja, amit csinál. Így van ez a tavalyi Szupertanár-jelölt Polyák-Pásztor Diána esetében is, aki hol a pszichológiából, hol a Marvel-filmekből merítkezve, egyéni módszerekkel adja át tudását. Ehhez hozzátartozik, hogy partnerként kezeli a diákokat, miközben arra inspirálja őket, hogy bármilyen témában merjék a véleményüket vállalni. Emellett komoly hangsúlyt fektet arra is, hogy örömüket leljék a tanulásban.

A „spártai szigor” ma is fogalomnak számít, nem véletlenül: a katonaságáról nevezetes ókori görög városállamban mindent – beleértve az ifjak nevelését – egyetlen célnak, a minél ütőképesebb hadsereg meglétének vetettek alá. A fiúgyermekeket gyakran szélsőségesen kegyetlen módszerekkel készítették fel a katonaéletre, fanatizált, kíméletlen harcosokat faragtak belőlük, akik mindenkor képesek az állam megvédésére.

Te is megszenvedted, amikor az iskolában az igeidőket próbálták a fejedbe verni? Akkor bizonyára nem Karácsonyné Kéki Andrea osztályába jártál. A velencei tanítónő ötletes feladatokkal gondoskodik róla, hogy a gyerekek úgy tanulják meg a tananyagot, hogy közben kiélhessék kreatív energiáikat, és hasznos készségeket szerezzenek az élet más területeihez is.