Arról, hogy mit tehetnek a férfiak a női orgazmus érdekében, már sokat írtunk: foglalkoztunk különféle pózokkal, eszközökkel és a dolog lelki hátterével is. Egy másik fontos dologról viszont még alig esett szó: arról, hogy a nők hogyan segítenek maguknak a lehető legtöbbet kihozni az együttlétekből.
Egyre többet és egyre felszabadultabban beszélünk a szexről, és a szexbeszéd fókuszába egyre inkább a női öröm kerül. A nyugati kultúrában hosszú évszázadokig másodlagos kérdés volt, hogy egy nő élvezi-e a szexet (sőt kifejezetten illetlen feltételezésnek számított, hogy igen), mára azonban változni látszik a helyzet: sorra jelennek meg írások arról, hogyan lehet az ő számukra is kielégítőbb, több, jobb.
Fantáziálni jó. A képzelgés segít kiszakadni a mindennapok realitásából és legalább néhány percre vagy órára feledteti velünk legégetőbb problémáinkat. Fantáziáltál már arról, hogy pontosan annyira megbecsülnek, mint a veled egy munkakörben dolgozó kollégádat? Vagy arról, hogy a munkából hazaérve nem teljesen természetes, hogy a gyerekek és a háztartás teendőit is te viszed? Ezekkel a fantáziákkal kapcsolatban csak azt kívánhatjuk, váljanak mihamarabb valóra. Ha viszont a szexfantáziáidról van szó, egyáltalán nem biztos, hogy cél azok megvalósítása.
Évszázadokon át csak a nők voltak terítéken. Hogy tudniillik elég jól néznek-e ki. Hogy formájuk körte vagy alma, esetleg háromszög, négyzet, hovatovább bojler. Hogy piszkafák, elöl deszkák vagy hátul lécek, esetleg töltött galambok, vagy töltött galambbal töltött galambok, netalán simán bombázók. És a férfiak? Velük kapcsolatban sokáig csak az volt az elvárás, hogy ha lehet, egy fokkal szebbek legyenek az ördögnél.
Manapság ömlenek a médiából a receptek és a különböző főzőműsorok, a túlpörgetett életmód miatt azonban sokan mégsem az otthoni főzést választják, hanem inkább étterembe, büfébe, kifőzdékbe járnak, vagy házhoz rendelik az ételt. Én legalábbis biztosan, már csak azért is, mert nem tudok és nem is vagyok hajlandó elmerülni a konyhaművészetben. Ciki? Lehet. De hol van az megírva, hogy a modern nőnek sütnie-főznie is tudni kell?!
A szex akkor a legjobb, ha mindkét fél maradéktalanul élvezi a dolgot, nem igaz? Ehhez nemcsak az kell, hogy meglegyen a vágy kialakulásához szükséges vonzalom, de az is, hogy mindkét fél őszintén merjen beszélni arról, mi esik jól neki, a másik fél pedig nyitott legyen erre a kommunikációra.
A Vodafone Magyarország kezdeményezésére, a Lenovo Magyarország és a BOOKR Kids társalapításával elindul a Women in Technology Hungary Egyesület, amely a technológia területén tevékenykedő nőket kívánja összefogni. A szolgáltató az egyesület megalapításával egy olyan közös tudásmegosztó és kapcsolatépítő platformot kíván létrehozni, amely egyfelől párbeszédet generál a szervezet tagjai között, másfelől inspirációt, mentoringot és szakmai segítséget nyújt a jövő női generációja számára. Az időzítés sem véletlen: az akcióval a nemzetközi nőnapon a női esélyegyenlőség fontosságára szeretné felhívni a figyelmet a Vodafone.
Arról kérdezgetni egy potenciális partnert, hogy mik a kedvencei általában, klasszikus jégtörő taktika, amikor a beszélgetés beindítására van szükség. Még ha sokszor kicsit erőltetettnek is tűnnek ezek a kérdések, segíthetnek közelebb kerülni a másikhoz: nem véletlen, hogy néhány éve külön gyűjteményt szenteltek az első randin feltehető kérdéseknek. Sőt, azt is ígérték, hogy aki végigmegy ezen az 50 kérdésen, instant szerelembe is esik a másikkal.
Hiába élünk modern világban, a női léttel kapcsolatos tabukat máig nem sikerült ledönteni. Melyik tabut övezi titok, mert félünk, ha kiderül, kirekeszthetnek miatta? Melyik taburól nem tudunk beszélni, mert még megfelelő szavaink sincsenek hozzá? Mi az, ami miatt magunkat hibáztatjuk, vagy éppen szégyelljük, és ezért hallgatunk róla?
Rosie the Riveter 1942-től kezdve az egyik legismertebb női alak: az erős, mindenre képes, elszánt gyári munkás az amerikaiak, illetve a nők mindent legyűrő erejének jelképévé vált az egész világon.
Ha minden ember szabadnak született, hogy lehet, hogy minden nő rabszolga? – teszi fel a kérdést Mary Astell, az első angol feminista író. Nemcsak a nők tanuláshoz való jogához ragaszkodott, de alternatívát kínált az „apácazárda vagy házasság” dilemmára is.
William Shakespeare és Isaac Newton is akkor alkotta élete egyik legmaradandóbb művét, amikor a 17. századi Angliában javában dúlt a pestis. Igen ám, de egyikőjüknek sem kellett közben gyerekekre vigyázni. A napjainkban történő iskolabezárásokkal viszont ez a feladat ismét a szülőkre, a legtöbb családban a nőkre hárul. Nekik aligha lesz lehetőségük megírni a Lear királyt vagy optikai felfedezéseket tenni. Milyen speciális rövid és hosszú távú veszélyeket hordoz a járvány a nőkre nézve, ha továbbra sem jelennek meg a szempontjaik az intézkedésekben? Az ebola- és a Zika-vírus tapasztalatai alapján mutatjuk be, mi várható ezen a téren.
