Úgy, ahogy Claire Kenneth, Fejős Éva, vagy Oravecz Nóra könyveit: egyszerű, könnyen fogyasztható, szórakoztató, és sokaknak ennyi már elég is. De miért?
Ha esetleg eddig félrevezettem volna bárkit, akkor el kell áruljam, hogy ha evésről van szó, akkor nálunk sem fenékig tejfel minden.
A társadalom egyre inkább elítéli a testi fenyítést, jobban elfogadja a jutalom megvonását büntetésként, ami azonban, nem jár olyan látványos eredménnyel, mint a durvább módszerek. Hogyan büntessük a gyereket?
Az anyák 53 százaléka nem dolgozik, amíg a gyerek nem múlt el 15 éves.
Olvasónk, Kata mindig tudta: akár lesz sajátja, akár nem, szeretne majd örökbefogadni egy gyereket.
Igazán nem bosszúból csináltam, de pár éve apu új családjába érkezett gyerekénekén dobfelszerelést vettem.
Húsvétkor rendes ember nyírja a telken a füvet, bográcsozik, gyomokat húzkod, labdázik, egyéves kislányát lépcsőzteti alkonyatig a kertben, és simogatást tanít.
Te Tökéletes Anya vagy. Csak mi többiek vagyunk ilyen egyszerű halandók.
Az ókorban még mindenki tanult retorikát, mára a beszédtant még azok sem tanulják, akiknek szükségük lenne rá. Kis ráfordítással viszont gyerekünkből érvelőzsenit faraghatunk.
A gyerekek tűpontosan tudják, hol van a szülők idegeinek határa. És jellemzően egy lépéssel tovább mennek, csak, hogy megnézzék, az milyen. Szar.
Kicsit píár, kicsit blikk, de végülis azt kapod, amire befizettél: celebek és gyerekeik egy könyvben.
Ha elértünk ahhoz a ponthoz, hogy épp szájon vágnánk, villanjon fel lelki szemünk előtt a stoptábla, és állítsuk magunkat átmenetileg robot üzemmódba.
