Egyre többet tudunk, és még többet szeretnénk tudni a narcisztikus személyiségzavarról. Nemcsak pszichológiai szaklapokban megjelent tanulmányok foglalkoznak sokat a kórkép tüneteivel, de a mindennapi közbeszédben is egyre gyakrabban üti meg a fülünket ez a kifejezés.
A narcisztikus főnök pokollá teheti beosztottjai életét – de hogyan ismerheted fel időben az intő jeleket?
Ne dőljön be, ha azt hallja, „sajnálom, megígérem, hogy megváltozom”.
A pszichológus hét tippet ad, hogy kibírja narcisztikus partnerét. Persze a legjobb az lenne, ha hanyatt homlok menekülne.
Mind baráti, szakmai vagy párkapcsolatban is előfordul, hogy úgy érzed, nem az arra érdemes emberrel kezdtél. A másik fél már nem kezel téged megfelelően, kihasznál, nem tisztel. Sokszor nem vesszük észre az intő jeleket, holott ott vannak az orrunk előtt.
Közkeletű sztereotípia, miszerint az egyke gyerekeknél gyakrabban alakulnak ki narcisztikus személyiségjegyek, azaz önzőbbek a testvéreknél. Egy kutatás azonban megcáfolta ezt a régi hiedelmet.
A narcisztikus személyiségű ember önző, azt gondolja, hogy valamiért előjogok illetik meg. Szereti, ha rávetül a figyelem, és kevés vagy nulla empátiával fordul a körülötte élők felé. Velük ellentétben vannak olyan emberek is, akik éppen ellenkezően éreznek és élnek: ők az ekhoisták.
Nem egyszerű együttműködni vagy együtt élni egy olyan emberrel, aki a saját érdekeit mindig mindennél előrébb helyezi. Éppen ezért fontos, hogy időben felismerjük a jeleket és meghúzzuk a határokat – már ha szeretnénk elkerülni a csalódást és a szenvedést.
Adott egy sikeres, mindenkit lenyűgöző családfő, aki ráadásul maga a tökéletes apa. Vagy egy, a családdal, a munkával és a házimunkával könnyedén zsonglőrködő anya. Legalábbis látszólag.
A gonoszság egyidős az emberiséggel. Amióta itt élünk ezen a bolygón, próbáljuk megérteni, hogy képesek embertársaink olyan szörnyű kegyetlenségekre, szemétségekre, melyekkel tele vannak a történelemkönyvek és a híradók. Mindennapjainkban is könnyen címkézünk valakit ilyen vagy olyan dolgai miatt rossz embernek. De mit kezd ezzel a pszichológia?
Miért hiszik azt néhányan, hogy övék az út? Hogy több joguk van az utakon, mint másoknak? Miért gondolják, hogy joguk van ahhoz, hogy fenyegetőzve ordítsanak autóstársaikkal, ha valami nem tetszik nekik? Van rá okuk. A személyiségükben keresendő.
Álomképünk az anyaságról legkésőbb akkor szertefoszlik, ahogy megszületik az első gyerekünk. Persze, csodálatos dolog anyának lenni, de nem csak móka és kacagás. Sokan vannak köztünk, akik viszont egészen csecsemőkoruktól kezdve egy másfajta, fájó anya-képpel rendelkeznek. A narcisztikus anyák gyerekei sosem élhették meg, milyen az anyai óvó szeretet, és ebből nehéz meggyógyulni. De nem lehetetlen.
