Egyre magányosabbak vagyunk – olvashatjuk gyakran a különböző hírekben. De hogyan győzhetjük le az egyedüllétet, és tényleg annyira súlyos a helyzet, mint állítják?
Kutatások igazolták, hogy a kapcsolataink minősége sokkal fontosabb, mint az, hogy mekkora társaságban mozgunk. A mentális jóllét és a stabilitás ugyanis minőségi és nem mennyiségi kérdés.
Szóval itt van minden évben ez a szörnyűséges nap, amikor ömlik a giccs a közösségi médiából, boldog és boldogtalan párok posztolják ki, hogy mennyire szerelmesek, a rádióból valami Ed Sheeran-szám tombol, a #loveher és a #lovehim hashtagek az egekbe szöknek, a képeslapgyártók és virágárusok pedig örömünnepet ülnek a pénztárgépük felett. Te meg előveszel egy jó üveg bort, készítesz egy nagy sajttálat, és azt nyammogva nézel meg egy romantikus filmet, hogy emlékeztesd magadat, milyen nyomorultul egyedül vagy.
Magányosnak lenni szörnyű állapot, a szakértők szerint pedig számtalan negatív egészségügyi hatással is jár. Egy friss kutatás azt vizsgálta, mely életkorban sújt minket legjobban a magány.
A magányhoz való viszonyulás évszázadok óta megosztja az emberiséget. Sokan rogyásig töltik fel az életüket munkával, emberekkel, tevékenységekkel, hogy lehetőleg egy pillanatra se kelljen megállniuk. Számukra az egyedüllét vészterhes állapot, a szorongás sötét órája, amikor nem tudják kikapcsolni fenyegető gondolataikat. Mások számára azonban az egyedül töltött idő az inspiráció forrása vagy az önmagukban való elmélyedés intim pillanata. Mitől függ az, hogy valaki szeret egyedül lenni?
A kutatók szerint a magány nemcsak lelkileg visel meg, de gyulladásos betegségekhez is vezethet.
A magukban üldögélő, kialvatlan szolárium rajongók korán halnak.
A két emberen kívül minden párkapcsolatban van egy harmadik szereplő: maga a kapcsolat. Nem csak egymással, de vele is törődni is kell, rá is oda kell figyelni, hiszen a magára hagyott kapcsolat rövid távon meghal.
Egy kutatás szerint az egyedül maradt, magányos emberek dolgát jelentősen megnehezíti az is, hogy ennek hatására egyre önzőbben kezdenek viselkedni, kritikusabbá és kevésbé empatikussá válnak.
Nem történt semmi különös: sétáltam egyet, aztán vettem két új cipőt. Valami mégis megváltozott: azóta egy kicsit kevésbé ijesztő egyedül lenni.
A magány sokszor rengeteg negatív érzéssel jár, és gyakran fájdalmas megélni. Túl lehet azonban élni, sőt, épülni is lehet belőle.
Egy friss kutatás szerint kevésbé érzik magukat magányosnak azok, akik többet érintkeznek nőkkel, és mélyebb kapcsolatokat ápolnak férfi ismerőseikkel.
