A idegen szavak a jövevényszavakkal szemben nemrég kerültek be a magyar nyelvbe, hangtani tulajdonságaik (egyelőre) eltérnek a magyar nyelvben megszokottaktól, és használatuk (még) nem olyan széles körű, közkeletű. Akadnak nagyon friss átvételek, amelyeknek még nem is volt akkora esélye elterjedni.
Nap mint nap megannyi, olyan általunk is használt idegen kifejezéssel találkozhatunk, amelyek jelentésével nem mindig vagyunk tisztában. Vagy épp keverjük egy másik, hozzá hasonló alakú szóval, amely kimondásával ugyanúgy kerülhetünk kellemetlen, mint mulatságos helyzetbe. De vajon te tudod-e, melyik mit jelent?
Ahogyan a Díványon is megírtuk, 91 éves korában elhunyt Grétsy László, a magyar nyelvművelés kiemelkedő alakja. A magyar nyelv iránti elkötelezettségét és végtelenül empatikus, jóindulatú személyiségét tükröző szavainak felidézésével emlékezünk a kiváló nyelvészre.
Őseink vándorlásuk során a feltételezett őshazából elindulva számtalan néppel és nyelvvel találkoztak, míg elértek ide, a Kárpát-medencébe. Az elmúlt bő 1100 év alatt azonban itt sem állt meg ez a kölcsönhatás a többi nyelvi és kulturális közösséggel. Vajon kitalálod, hogy a felsorolt szavak közül melyiket honnan, kitől vettük át?
A nyelvtörők régóta a kedvenc nyelvi játékok közé tartoznak, már a Krisztus előtti 2. századból is ismerünk rá példát: O Tite tute Tati tibi tanta tyranne tulisti. Azért a magyar nyelvű gyöngyszemek ismerősebben csengenek, és ha bele is törik a nyelvünk, a szívünkhöz közelebb állnak. De vajon melyek a legnépszerűbbek? Minél nehezebb, annál jobb?
Nap mint nap használt szavaink közül igencsak sok olyat találni, amelyeket képesek vagyunk félreérteni, majd aztán helytelenül kimondani. De vajon te tudod-e, melyik mit jelent, és meg tudod-e ítélni, hogy a felsoroltak közül melyik az, amely tényleg létezik a magyar nyelvben?
A nap mint nap kimondott és leírt szavaink között százával vannak olyanok, amelyekről eszünkbe sem jutna azt feltételezni, hogy más népekkel, kultúrákkal való érintkezés során vettük át. Pedig bizony megannyi, a világ minden égtája felől érkező jövevényszavunk van. Te mennyire ismered ezeket?
„Csőcső, jössztök ma át? Gyertek, az inas otthon lesz, szed nektek büszkét!” – ha sikerült elsőre dekódolnod ezt az üzenetet, vagyis tudod, hogy az inas nem más, mint a fiú, a büszke pedig a köszméte, akkor te borsodi vagy, vagy van legalább egy onnan származó ismerősöd. Most tesztelheted, milyen szavakat ismersz még onnan.
Minden nyelv folyamatosan változó, rugalmas rendszer, kivéve a holt nyelveket. Ma megbotránkozunk azon, ahogy sms-ben kommunikálunk szép anyanyelvünkön a vok, valszeg, sztem, am kaj (amúgy kajak) rövidítésekkel, pedig a nyelvújításkor megkurtított szavak esetében – címer-cím, zömök-zöm, laboratórium-labor, cégér-cég, piros-pír, gyönyörű-gyönyör – is hasonló volt a helyzet. Középiskolai magyartanár mondja el, hogy gáz-e ez a szitu, meg az, hogy FYKI, vagy csiripöri ubisalival – sőt, arra is fény derül, mi minden volt ciki duma régen!
Van az a mondás, hogy a nyelvünk alapvetően meghatározza a gondolatainkat. Hogy nem mindegy, hova születünk, és az sem, kikkel osztozunk egy közös anyanyelven. Hogy ez a nemzetet összetartó erő, a közös néplélek formája, ami egyrészt nagyon romantikusan hangzik, másrészt vitathatatlanul egy szép költői kép.
Teszteld a tudásod, és derítsd ki, mennyire vagy jártas a tájszavakban! Ezek a ma már régiesnek vagy népiesnek tűnő elnevezések nem épültek be az írott és beszélt köznyelvbe, csak az ország bizonyos szegleteiben használatosak. Hányat ismersz fel közülük?
Ez itt a Dívány szófejtő sorozata, melyben annak járunk utána, hogy mi fán terem egy-egy magyar szó vagy szólásmondás. A mai részből megtudhatod, mi köze van a kerülő útnak a lábbelikészítéshez.
