Sokak szerint a magyar a világ egyik legnehezebben megtanulható nyelve. Nem egy külföldi, aki a nyelvünkkel közelebbről is megismerkedik, annak különlegességét hangsúlyozza. Utóbbi tulajdonság bizonyítékául szolgálhatnak a palindromok is: az olyan szójátékok, melyekben egy szó, szókapcsolat visszafele olvasva is ugyanaz, illetve oda-vissza értelmes. Mint például ez: Indul a görög aludni.
A magyar nyelv különlegességét, a benne rejlő kreatív potenciált igyekeztek kiaknázni és felmutatni az akkor, 1918 végén alakult Ótídrof-kör tagjai is palindromok létrehozása, gyűjtése révén. De vajon kik voltak ők? Elég, ha csak annyit mondunk: Inyálotszok és Ithnirak a két legismertebb tagja a körnek.
Palindrom: a „sátídrof” lett a kedvenc szójátéka Karinthyéknak
Az Ótidrof-kör megalakulásáról a 1918. október 13-ai Színházi Élet számol be, a nevükre is magyarázatot adva: az Ótídrof visszafele olvasva Fordító, az újság által megemlített 2 híres tag pedig: Kosztolányi és Karinthy. Nem először próbálták a magyar nyelv kincsesbányájából felszínre hozni a drágaköveket, ahogy a színházi lapból kiderül:
Az ember azt hinné, hogy valami oroszbarát egyesület viseli az Ótidrof-kör nevet. Nem, az Ótidrof az rendes magyar írókból áll. Alapította ugyanaz a szerkesztőségi szoba, amely Magyarországon hervadhatatlan érdemeket szerzett a halandzsa fellendítése körül, amely megalapította az intarziás társaságot, amely továbbá az ilyen szellemi tornák végtelen tarkaságú skálájával ajándékozta meg a hazát.
Az Ótidrof-kör a legsikerültebb palindromokat az újság szerint bejegyzi az évkönyvébe, idéznek is néhányat, magyarázat kíséretében. Karinthytól például ezt: Adósom a mosoda. Ő jött rá arra is, hogy az ingovány visszafelé nyávogni. Gábor Andor írja egy művében: Indul a kutya s a tyúk aludni. Hozzá kell tenni, hogy a palindromok esetében sokszor eltekintünk a betűk eredeti tagolásától, a magán- és mássalhangzók hosszúságától, illetve a kiejtett hangok szabályos rögzítésétől.
A szójátékok gyártásába bevonódtak az olvasók
A Színházi Élet megemlíti, hogy Kosztolányiék várják az olvasók palindromjait, a következő lapszámban már olvashatunk is ezekből egy csokorra valót, például ezt az egész hosszút: Anya, te sáfrány! Nyárfás e tanya! Hogy ez mennyire értelmes, más kérdés. Újabb hét elteltével nem lankad az olvasók játékkedve:
Az Ótídrof-körről szóló tudósításunk országszerte óriási visszhangot keltett. Garmadával hozza a posta a legkülönbözőbb sátdrofokat. A kör annálese gyorsan gyarapodik, mindennap akad valami sikerült dolog, amit fel kell jegyezni.
Külön kiemelik a miskolci Madáchy Istvánt, aki az egyik legköltőibb palindrommal rukkolt elő: Ősz telet sző. És az egyik legprózaibbal: No, drága arany a mama nyara Agárdon! A másik kültaggá választott olvasó Keller Erzsi, aki ezeket küldte: Géza, kék az ég. Kelemen nem Elek. Indul a görög aludni. Előfordulhat, hogy egy ismert költő küldte be álnéven, és persze az is, hogy tényleg a Keller Erzsi nevű olvasó, aki vagy saját leleményeit tétette közzé, vagy általa hallott palindromokat gyűjtött össze. Mindenesetre korábbról nincs nyoma a "görög" példának.
Hamarosan már új szójáték tartotta izgalomban a magyarokat
Akár ironikus a megjegyzés, akár nem, mindenképpen érdekes a szójátékok őrülete és a társadalmi-politikai kontextus között vont párhuzam 1918 végén:
Magyarország népét két dolog foglalkoztatja: a köztársaság hajnalpirkadása és az Ótídrof-kör működése. A Nemzeti Tanács és az Ótídrof-kör egyaránt nagy buzgalommal dolgozik.
Érkeznek is egyre-másra a szótalálmányok, már egyre több és több egész, értelmes mondatot küldenek be (E két apacs a csapat éke. Kis őzem, a mező sík! E pék Anna péke. Stb.), ám a lap bejelenti, hogy a jövő héten lezárja a tagfelvételt a kör, és így is történik, 1918. december 1-jén, megírják néhány búcsúpalindrom kíséretében (pl. Majd a kanna tejet annak adjam?), hogy a kör megtelt.
Fél év múlva aztán... Így múlik el a világ dicsősége, hol van már az Indul a görög aludni és társai sikere, most már az olyan leleményekkel lehet követni, sőt diktálni a nyelvi trendeket, mint például a „Ha ő eljön, ti ne!” (Heltai Jenő). 1919. júniusi számában a Színházi Élet már arról számol be, hogy a palindromok fél évvel korábbi mozgalma a múlté, új szójáték tartja izgalomban a magyar olvasókat, sőt, a járókelőket, a kávézgatva ücsörgőket, mindenkit:
A villamoson, a kávéházban, az utcán és mindenütt, ahol csak az ember megfordul, mindenki anagrammákról beszél, és nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy az anagrammák sikere és népszerűsége még az emlékezetes ótídrof-szójáték elterjedtségét is messze fölülmúlja. Naponta harminc-negyven anagrammákkal bélelt levelet hoz a szerkesztőségbe a posta...
Érdekes belegondolni, hogy ez a fél év, amely sok olvasónak a szójátékok jegyében telt, egyébként az egyik legviharosabb, változásokkal teli időszaka a magyar történelemnek. Elég ha csak az első világháború befejezésére, az őszirózsás forradalomra, Károlyi Mihályra, a népköztársaságra, Kun Bélára, a tanácsköztársaságra és a Vix-jegyzékre gondolunk...
Ha a legszebb magyar szavakról is olvasnál, ajánljuk ezt a cikkünket is.
