Hát ebben az életkorban biztosan megjelennek a komolyabb feszültségek. Az érzelmektől nem kell megijedni, de kezelni kell az indulatokat.
Amíg a gyerek sok feladatot ad, talán fel sem tűnik, a kapcsolat kiüresedett, felgyűltek a sérelmek, a csalódások, egyre kevesebb köti össze a párt.
Ha azzal jön, hogy nem szereti magát, semmire sem jó, és néha arra gondol, legszívesebben meghalna, akkor kevés szülő őrzi meg a nyitottságát.
A legfőbb iránytű, ha végiggondoljuk, amit mondani készülünk, vajon nem készteti-e védekezésre, nem támadásnak hallja-e.
A szülő és a szeretet-rabszolga nem ugyanaz, még ha gyakran össze is keverjük a kettőt. Pszichológusunk elmagyarázza a különbséget.
A kamaszkor nehézsége csak kisebb részben a tini vitatkozási vágya, szemtelensége. Az igazi gond az, hogy a gyerek felnövése átkozottul fáj.
Könnyű összekeverni a saját ambíciónkat a gyerekével, nehéz felismerni, meddig szabad valamit erőltetni, és mikor kell elengedni.
