Nem ment tönkre a kapcsolat, csak a kamasz lét jellegzetessége, hogy a szülők visszajelzéseivel szemben védekezik leginkább a gyerek.
Kevesebbel is beéri, mint amit a képességei indokolnának, tíz éve jár egyetemre, 30 évesen is otthon él - tipikus tünetei a jelenségnek.
Amikor gagyi, blőd dolgokért rajong a fiatal, felmerül, mit tegyünk, hogy visszataláljon az értékekhez is. Például bánjunk vele szeretettel.
Nem mondom el, mi bajom, mit gondolok, mert TI úgysem értetek engem!
A nagy korkülönbség szuper lehet, ha az idősebb testvérre nem jut túl kevés energia, és ha nem akarunk belőle mini szülőtársat csinálni.
Csábító, hogy kifejezetten baráti kapcsolattá alakítsuk át a szülő-gyerek relációt, de komoly buktatói vannak.
Azt gondolnánk, dicsérni egyszerű. Holott visszájára is fordulhat a dolog. Dicséretet sokféleképp megfogalmazhatunk, és számos rejtett üzenete lehet.
Egy kamaszt nem kérdezgetünk, megmosta-e a fogát, és jó esetben a sapkáért sem szólunk. Ebben a korban a szülői finomhangolás már nagyon mást jelent.
A legfőbb iránytű, ha végiggondoljuk, amit mondani készülünk, vajon nem készteti-e védekezésre, nem támadásnak hallja-e.
A szülő és a szeretet-rabszolga nem ugyanaz, még ha gyakran össze is keverjük a kettőt. Pszichológusunk elmagyarázza a különbséget.
