Az agyi kapcsolatok 20 százaléka nem létezik vagy fejletlen, ezért felejtik el levinni a szemetet, és vállalnak sok kockázatot.
Csak figyelmen kívül kell hagyni, ki kell kapcsolni a gépet, ki kell menni focizni a friss levegőre és kész? Nem!
A rendes gyerekünk egy nagyhangú taplóval barátkozik? A pszichológus arról ír, mit tegyünk, és mit ne a kamaszkapcsolatokban.
Más betegségekre hajlamosak a korán és a későn érők, sőt, a család érzelmi viszonyai is befolyásolják, mikor jön meg.
Tinglitangli zenét hallgat, csak a videójáték érdekli, arról meg jobb nem is beszélni, kibe szerelmes! Pszichológus a kamaszok "igénytelenségéről".
Az igazi kérdés, hogyha belecsöppen egy ivós helyzetbe, akar-e, tud-e nemet mondani, vagy fél attól, hogy emiatt majd lúzernek fogják tartani.
Lélekölő olyannal élni, aki bizonygatja, hogy minden tökéletes, miközben árad belőle a feszültség, disszonáns a kép, amit sugall.
Ahogy közeledik a kamaszkor, a szülőnek is meg kell újulnia. Bizonyos dolgokban más szemlélet szükséges, vagy éppen nagyobb odafigyelés.
A serdülőkor mintáit már a gyerek maga választja, és nem biztos, hogy érthetők a szempontok, amik alapján dönt.
A normákat meg kell szegni, innen tudja a gyerek, hogy az új, felnőtt normák a sajátjai, még akkor is, ha végül nagy lesz az átfedés a szülőéivel.
Nem nevelési módszer, ha undorítónak, hülyének nevezzük, ha megütjük, ha fenyegetjük, hogy nem fogjuk szeretni, vagy soha többé nem mehet szórakozni.
A kamaszt időnként pátyolgati, időnként felnőtt számba venni, időnként meg békén hagyni kell. A trükk a mikor melyiket felismerése.
