Nem csak a színészről kialakított képünket kell újrakereteznünk a film kapcsán: a western más arcát mutatja meg Jane Campion lassú sodrású rendezésében A kutya karmai közt című film.
Általában, ha egy számunka fontos személy megy keresztül egy nehezebb időszakon, odafigyeléssel, gondoskodással és megértéssel fordulunk felé. Viszont egészen más lehet a helyzet, ha mi magunk vagyunk azok, akik éppen hibáztunk vagy nehézségekkel küzdünk. Könnyen beleeshetünk az önostorozás és a romboló önkritika csapdájába. Szerencsére van kiút, mégpedig az önegyüttérzés elsajátítása.
A gyerekek testalkata és önképe folyamatosan alakul. Számít, mit hallanak magukról akár a szüleik, akár a rokonok szájából. Akik mintha nem értenék, hogy a „csak jót akartam” jellegű mondatokkal mekkora sebeket lehet ejteni.
Párkapcsolatok. Néha elgondolkodom, mekkora bravúr kell ahhoz, hogy két ember hosszú éveken keresztül kitartson egymás mellett, és szeretetben, harmonikusan éljen. Képes legyen kezelni a stresszes időszakokat, egymás idegesítő szokásait, negatív tulajdonságait. Ha pedig összetörik a szívét, a fájdalomból felépülve újra és újra megpróbálja, mert a szerelem valami, amiért megéri kockázatot vállalni, ami felpezsdíti az ember lelkét. Hogyan lehet megőrizni? Sajnos garancia sosincs semmire, de a közös boldogság esélyét növelheted, ha a határaidra való odafigyelés mellett a legjobbat hozod ki magadból. Vagy legalábbis a legrosszabbat elkerülöd.
Egyik párkapcsolat sem tökéletes. A kisebb problémákat általában könnyen meg tudjuk ugrani, előfordul azonban, amikor nagyobb munka vár ránk.
Hazajönnél-e a nyaralásból, ha kiderülne, hogy királlyá koronázták Orbán Viktort? Előfordulhat-e, hogy a magyarok lesznek az új migránsok? Mi mindenre veszi rá a nőket a bennük élő kövér lány, és lehet-e jóízűen nevetni az alkoholista nagypapán? Abszurditásba hajló, mégis fontos társadalmi problémákat megvilágító helyzetek Puskás Panni kritikus, szerkesztő, író első novelláskötetében. A rezervátum visszafoglalása négy-öt oldalas szövegeit olvasni olyan, mint amikor állsz egy lepukkant, kolbászszagú vonat folyosóján, és pár pillanatra kidugod a fejed az ablakon. Hirtelen telibe kapod a huzatot, veszélyes is, persze, mégis őrülten felszabadító. Interjú a szerzővel.
Tökéletes szülő nem létezik. Elég jó igen. Ehhez viszont törekednünk kell arra, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk a gyerekeinknek.
Lehet, hogy egy csomó dologban hasonlítunk, sok közös vonásunk vagy érdeklődési körünk van a partnerünkkel, de ez nem jelenti azt, hogy mindenről ugyanúgy gondolkodunk és mindenben megegyezik a véleményünk. És ez így is van rendjén.
Te mersz-e az a valaki lenni, aki valójában vagy? Tudod-e egyáltalán, hogy az milyen (lenne)? Mennyire sodornak el a társadalmi elvárások, a sablonok saját magadtól?
Nagy a vonzódásunk ahhoz, hogy ítéletet mondjunk, fikázzunk másokat, ítélkezzünk egy-egy helyzet vagy még inkább ember felett. A leghangosabban ítélkezők gyakran nem gondolkoznak el azon, hogy mit és miért csinálnak, pedig lehet, hogy sokat veszítenek azzal, hogy idejüket ítélkezéssel töltik.
Sokan robotpilóta-üzemmódra kapcsolva töltjük a hétköznapjainkat, így evickélünk át az életen. Közben nem is mindig értjük, hogy miért sikerültek éppen jól vagy rosszul a dolgaink, sodródunk az eseményekkel. Amikor valami nagy baj ér minket, kicsit elgondolkodunk, de a boldogság okait sosem kutatjuk. Hogyan érhetjük el, hogy mi alakítsuk a sorsunkat?
Hermione Granger szerepében az egész világ a szívébe zárta, Emma Watson mégsem jutott a gyermeksztárok szomorú sorsára. Felnőttként is sikerült újradefiniálnia magát és sikereket elérnie. 2014 szeptemberében az ENSZ jószolgálati nagyköveteként tartott beszéde sok millió emberhez eljutott, mégsem volt mindenki elégedett az általa közvetített feminizmussal.
