kortárs irodalom 2 - Dívány

Nem tudom, hol éltem eddig, hogy csak tavaly szippantott be a Bereményi-univerzum. Megjelent a Magyar Copperfield, az író régóta várt önéletrajzi regénye. Magával ragadó olvasmány, mégis lassú tempót erőltettem magamra, hogy minél tovább tartson a világjárvány miatti első lezárások idején. Innen jutottam el 2020-ban az Eldorádóig, amely 1989-ben a legjobb európai film díját nyerte el. Hallgattam Cseh Tamást, jobban figyeltem a szövegekre. Most az Azóta is élek című kötetnél tartok, melyet idén januárban adott ki a Magvető, hogy ezzel köszöntse a 75 éves írót. A válogatott elbeszélések között – csakúgy, mint a filmekben és a dalszövegekben – ide-oda vándorolnak Bereményi Géza emlékképei, jellegzetes figurái és motívumai. A szálak nem mindig érnek össze, a hangsúlyok is változnak, de ettől az egész csak még izgalmasabb.

Koronavírus ide vagy oda, szerencsére idén is annyi csodás mű jelent meg, hogy tényleg csak a kapacitásaink szabtak határt a könyves interjúk elkészítésének. Ez a lista is eredetileg ötelemesnek indult, de túlságosan fájt a szívünk, úgyhogy addig-addig bővítgettük, míg végül tizenkét kötetre nem duzzadt.

Hogyan lehetett ezt velem megtenni? Van-e visszaút a másikhoz? Van-e visszaút önmagamhoz? Kérdések, amelyeket párkapcsolati erőszakot elszenvedett emberek, többnyire nők, gyakran feltesznek maguknak, miután felismerték a bántalmazást. Halász Rita Mély levegő című első regénye kíméletlen pontossággal mutatja be egy hatalmi szempontból teljesen elbillent házasság fullasztó mindennapjait, és azt is, ami utána következik. Meddig tart a menekülés, és mikor lehet igazán fellélegezni? Kokainról, kulcsfázisrajzolásról és a Star Warsról beszélgettünk az íróval, aki azt is elárulta, mit érdemes megfigyelni a Mona Lisán.

Míg a Törésteszt a harag könyve volt, addig a Szabadulógyakorlat elsősorban a szerelemről és a halálról szól. Szabó T. Anna 45 új novellában, felkavaró szenzualitással ír az emberben dúló gyönyörű és iszonyú erőkről, a vágyról, az eksztázisról, a nemritkán gonoszságig lemenő indulatokról. Hova lehet menekülni az elnyomás és az önelnyomás elől? Milyen kitörési pontok vannak a tehetetlenségből? Mágikus gesztusokról, boszorkányságról és a szöveg átizzításának veszélyeiről beszélgettünk az íróval, aki azt is elárulta, mi az, amiről sohasem szabad tudnia, miközben dolgozik.

„Nem szerencsés azzal az elhatározással indítani egy írói feladatot, hogy már megint rettenetesen vissza van esve az emlékezetpolitika, tenni kéne valamit. Ez így nem működik, ez tanmese” – vallja Závada Pál, aki úgy képes megmutatni a budaörsi németek több mint két évszázados, azóta gyakran elhallgatott-elferdített történetét, hogy az olvasó sok mindent megtud, mégsem érzi egy pillanatig sem didaktikusnak a szöveget. Ez nem véletlen, hiszen nem szokványos fotóskönyv a Wanderer. Miben lelte különös örömét a szerzője, miközben dolgozott rajta? Humorra való nyitottságról, botcsinálta krónikásokról és óriási táskamagnetofonokról beszélgettünk a Kossuth- és József Attila-díjas íróval.

„Olyanok vagyunk, mint két meggyújtott csillagszóró, ő meg én. Fellobbanunk, majd kialszunk, és közben nem is látjuk egymást önmagunktól” – mondja az egyik szereplő Kiss Tibor Noé legújabb, Beláthatatlan táj című könyvében. Hova vezet, ha folyton csak a saját világunkban pörgünk? Mire jó a minket körülvevő rengeteg személyesség, ha közben hiányzik a párbeszéd? És miért annyira felszabadító, ha valaki végre nem a saját történetét mondja el? Hanem egy ötvenes töritanárét, akinek a lánya kómában fekszik, vagy egy autópályához közeli településen élő fiatal testvérpárét. Az igazi transz gesztusról, fricskákról és módosult tudatállapotokról beszélgettünk az íróval.

Következzen tíz idézet tíz kortárs írótól. Rájössz, hogy melyik kihez tartozik?

A Margó.fm az Aegon Irodalmi Díj jelöltjeinek szövegeiből válogatott, Parti Nagy Lajos, Dragomán György vagy Esterházy Péter írásait többek közt Szikszai Rémusz vagy Máté Gábor tolmácsolásában hallgathatja meg a mobilján.