Igen meglepődtem, mikor már jó nagy hassal beültünk egy kis étterembe a francia tengerparton, és kirendeltem egy tengeri gyümölcsös spagettit.
Jó nőgyógyászt találni nem egyszerű.
Ha ülök, fáj a vállam és a nyakam, ha fekszem, fáj a hátam, ha állok, fáj a derekam.
Kíváncsiak voltunk, hogy a törzsolvasóinkon és linkeken kívül milyen keresőkifejezésekkel jutnak el a felhasználók a Porontyra.
Múltkor ugyan már megállapítottam, hogy gyereknek nem való a Sziget, most mégis újra megvizsgálom a kérdést, mert mi van, ha abszolút biztonságos helyen szigetel a baba, mondjuk a mama hasában? Vagyis: vigyünk-e terhes nőt a Szigetre? Mivel nem találtam megfelelő alanyt, így kénytelen voltam a képzelőerőmre hagyatkozni, és úgy megfigyelni, hogy mit csinálnék, ha terhes lennék.
Terhességem vége felé újabb próbatétel elé állított a sors, ez pedig a kismama melltartóvásárlás.
A tegnapi macska-gyerek képek erősen elgondolkodtattak engem is, régóta foglalkoztat ugyanis a kérdés: mi lesz a macskával a gyerek születése után.
Megvan az az érzés, amikor az ember hasa elkezd úgy jó alaposan nőni, és szegény terhes nő kénytelen úgy járkálni az utcán, mintha bolond és mozgászavaros lenne egyszerre, a terhesnadrágot ugyanis minden harmadik lépésnél a fenekünkről kell felrángatni? Vagy választ a terhes nő övtartós farmert, és vállaja azt a kényelmetlenséget, hogy az övtartó és az öv minden leülésnél a gyermekének valamelyik testrészébe vág.
Elkezdődött a vége, ez már az utolsó hónap, javában a 36.
Sok nő ragaszkodik ahhoz, hogy terhességét és szülését nő nőgyógyász kísérje végig és vezesse le.
Írtunk már a szülés utáni testi változásokról, de ezek közvetlenül a szülés után jelentkeztek.
Hétköznap kora reggel, a laboratórium előtt kígyózó sor áll, mintha ingyen osztanának valamit.
