Idén huszonhatodik alkalommal rendezték meg a Pszinapszist, amely a pszichológia fesztiválja 1996 óta. Az előadásokat, sajátélmény-műhelyeket és relaxworkshopokat egyaránt kínáló háromnapos rendezvény idei hívószava a tükör/kép volt.
Vannak emberek, akik nem éreznek szexuális vonzalmat mások iránt. Az aszexualitás nem betegség, nem cölibátus, nem az intimitástól való félelem. Sokféle aszex ember van: lehet magas libidójuk, szerethetnek randizni vagy maszturbálni. Nem a sajnálatodra, hanem a megértésedre van szükségük. Sulyok Viktóriával, a Magyar Aszexuális Közösség egyik tagjával készítettünk interjút.
Szerencsére ma már pár kattintással elég sok olvasnivaló elérhető az antirasszizmusról. Ez azt is jelenti, hogy biztos internetkapcsolattal rendelkező, kaukázusi (fehér) emberként egyre cikibb tudatlanságra hivatkozni, amikor egy-egy gesztusod, megjegyzésed, viselkedésed problémás voltával szembesítenek. Az előítéletességet amúgy sem a szándék, hanem a hatás felől szoktuk értékelni. Ha az adott kisebbségi csoport tagjai úgy érzik, a cselekedeted megfélemlítő, káros vagy bántó rájuk nézve, akkor ideje felhagynod vele. Huhogni egy focistadionban, miközben a fekete játékosnál van a labda, eszméletlenül gáz (még akkor is, ha az ország vezetői közül többen szégyenletes módon nem tartják ezt szankcionálandónak). De azért vannak ennél jóval burkoltabb formái is az előítéletességnek.
A tolerancia szót gyakran progresszív értékként emlegetik, engem mégis a hideg ráz ki tőle. Amikor valaki azt mondja, tolerál, úgy érzem, fényévekre van az elfogadástól. Nem tisztel, nem becsül, inkább csak elvisel, megtűr, mint valami szükséges rosszat. Ezért kéne hálásnak lennem? Oké, nem támad rám, nem veszélyeztet, nem tesz keresztbe nekem. De nem ez lenne az alap tisztességes emberek között? A toleranciára nevelés célkitűzésnek elég bánatos. Mintha valami elérendő erény lenne, nem pedig egy emberi minimum. Rosszallás van benne, gyengén álcázott ellenségesség. Túl sok jó nem származik belőle – erősíti meg egy frissen publikált kutatás.
A világon ma beszélt kb. hétezer nyelv mintegy negyven százalékát a kihalás fenyegeti. Mit lehet tenni a folyamat visszafordításáért?
Az elmúlt hetek egyik legfelkapottabb közéleti témája a Meseország mindenkié című mesekönyv fogadtatása volt. A témáról mindenkinek volt véleménye, a vita pedig egy idő után messze túlmutatott az eredetileg 1500 példányban nyomtatott gyűjteményes köteten.
A másokkal szembeni előítéletek károsak a lelki jóllétünkre, félelmet keltenek, szorongóbbá tesznek, bezárnak, akadályoznak a fejlődésben. Jelenlétük mégis szinte természetes. Arról, mit tehetünk az előítéletek ellen, pszichológus szakértőinket kérdeztük.
Amikor belemegyünk egy szócsatába, sokunkat kimondatlanul is az a fantázia vezet, hogy ha elég ügyesen forgatjuk az érveinket, akkor a másik egyszer csak megadja magát, beismeri, hogy tévedett, nekünk pedig igazunk van, és akkor ez volna a győzelem. Tényleg? Nem lehet, hogy akkor is valami lényegesről maradunk le, ha ez esetleg megtörténik?
A június 3-án kezdődő Margó Irodalmi Fesztiválon mutatja be első novelláskötetét a költészetéről, színdarabfordításairól és nyelvészeti munkásságáról ismert Nádasdy Ádám. A szakállas Neptun főhősei egytől egyig meleg férfiak: teljesen átlagos emberek, akik az előítéletek miatt mégis rendkívüli helyzetekben találják magukat. Hogyan boldogulnak a ’60-as, ’70-es, ’80-as években, amikor gyakran „csak egy villanásnyi szájösszeérintés lehet a csók, előrehajolva, mintha egymás cipőfűzőjét akarnák megkötni”? Erről beszélgettünk a szerzővel, aki azt is elárulta, hogy a direkt pátosz helyett miért a humor és a sok párbeszéd jellemző a szövegeire.
Tegyük fel, hogy elmész boltba, ahol van még öt flakon kézfertőtlenítő a polcon. Te egyedül élsz, és csak ritkán hagyod el az otthonodat. Mit teszel: megörülsz a hirtelen jött szerencsédnek, és megvásárolod az összeset, ki tudja, meddig tart a járvány? Hazamész, és bekapcsolod a tévét. A hírekben azt mutatják, hogy a csodálatos tavaszi időben tömegek lepték el a kirándulóhelyeket, miközben te egyre rosszabbul viseled, hogy már hetek óta be vagy zárva. Mit teszel?
Vékony az egyensúly a félelem és a lázadás között, viszont egy szempillantás alatt felborulhat, ha kellő számú ember áll ki a szabadsága mellett. 1956. október 23-án a nép nemet mondott a szovjet megszállásra és nyíltan szembeszállt a sztálinista terrorral. Más önkényuralmi rendszerekben azonban puha vattaként veszi körbe az embereket a közöny, melyet különbékéjük megóvása érdekében növesztenek. Mégis mi kell ahhoz, hogy az emberek megrázzák magukat és elűzzék a diktátorokat?
„Elültettek ma, anya.
