Születésünktől kezdve igényünk van a biztonságos kötődésre, és bár a kötődési formák az évek előrehaladtával átalakulnak, felnőttként is keressük a közelséget, a biztonságot.
Amikor bekerülsz egy új közösségbe, munkahelyet váltasz, elköltözöl, tanulni kezdesz, nem mindig könnyű barátokat szerezni. Még ha lesznek is ismerőseid, mi a következő lépés? Mennyi időbe telik, amíg igazán összebarátkoztok? Mit kell hozzá tenni?
Mégsem akar velem lenni, csak nem mondja ki? Ezen a kérdésen emészted magad, miközben tárga nyílt szemmel fekszel az ágyban. A másik már javában szuszog melletted, magadra maradtál a sötétben. Hiába vagy kedves, megértő, türelmes, a partnered nem igazán nyílik meg neked. Azt fontos látnod, hogy a reakciói sokszor nem a te viselkedésedtől függnek. De akkor mitől?
Az elején minden tökéletesnek tűnik, mintha a fellegekben járnánk, aztán pár hét elteltével jön a hidegzuhany: „Nem állok készen egy komoly kapcsolatra.” Csalódás, beletörődés, továbblépés, majd jön egy újabb lehetőség, egy újabb esély a boldog párkapcsolatra, de a forgatókönyv megint ugyanaz. Miért?
Mint rekkenő hőségben a hűsítő tó vizébe, annyira nehéz beleereszkedni az új szerelembe. Ezért sok olyan párkapcsolatot kezdünk el, ahova végül sosem érkezünk meg. Visszatartjuk az érzelmeinket, mert azt reméljük, hogy ekképpen a sérülés elkerülhető. Az ilyesfajta önvédelemnek azonban komoly ára van: pont azt az közelséget veszi el tőlünk, amire annyira vágynánk.
Hétről hétre ugyanazokra a dalokra ugráltunk összekapaszkodva. A péntek esti diszkóban mindenki keresett valamit. Legtöbbször persze szerelmet, de egyéb sorsfordító élményekkel is beértük volna. Akkoriban a dolgoknak még magától értetődő módon volt tétje, súlya, jelentése. Hogy pontosan mi, azt persze csak vég nélküli beszélgetésekkel lehetett kihámozni. Így igyekeztünk egymást támogatva felnőtté válni, mielőtt végleg megöregedtünk volna.
Minden kapcsolatba láthatatlan csomaggal érkezünk: magunkkal cipeljük a gyermekkori sérüléseinket, a romantikus csalódásainkat, no meg a nemlét iszonyatos élményét. Így az aktuális partnerünkkel történő interakcióink sokszor nemcsak a jelenben zajlanak, hanem egyszerre több idősíkot mozgatnak meg bennünk: mint egymásnak fordított tükrökben, úgy verődhetnek vissza az egykor megélt fájdalmas emlékek. Miként hatnak a traumáink a párkapcsolati működésünkre?
Hajnali négy órakor felkavaró álomból ébredek. A lélek sötét óráiban elárasztanak a negatív érzések, a zavaros gondolatok, a fájó emlékek és a jövőre irányuló kétségbeesés. A démonokkal birkózni kemény meccs, de megtanultam, hogy a szomorúság közel sem a legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet. Sőt!
Matt Damon és Ben Affleck barátsága az egyik leghíresebb példája az ún. brománc jelenségének. Az angol brothers (testvérek) és romance (románc) szavak összevonásával létrejött kifejezést a férfiak közötti kivételesen szoros, de nem szexuális jellegű kapcsolatok jelölésére használják. Mit gondolunk a bromantikus kapcsolatokról? Van bármi közük a szerelemhez? Szükségünk van egyáltalán erre a fogalomra?
Hogy maradhat boldog egy párkapcsolat a gyerek születése után? Interjú Kozékiné Dr. Hammer Zsuzsanna pszichoterapeutával, klinikai szakpszichológussal, család- és párterapeutával.
A szexmentes kapcsolatok jelentős részéből az első gyerek születésével veszik ki a testiség. Mennyire szükségszerű ez hosszú távon, min múlik az, hogy egyeseknek mégis sikerül visszaépíteni az intimitást?
A két emberen kívül minden párkapcsolatban van egy harmadik szereplő: maga a kapcsolat. Nem csak egymással, de vele is törődni is kell, rá is oda kell figyelni, hiszen a magára hagyott kapcsolat rövid távon meghal.
