Megszületik a gyerek, meghal a szex

Olvasási idő kb. 6 perc

A szexmentes kapcsolatok jelentős részéből az első gyerek születésével veszik ki a testiség. Mennyire szükségszerű ez hosszú távon, min múlik az, hogy egyeseknek mégis sikerül visszaépíteni az intimitást?

Egy gyermek születése az egyik legboldogabb időszak az ember életében, az is biztos azonban, hogy egy csecsemő fenekestül forgatja fel a szülők életét és párkapcsolatát. Az alvásmegvonás, a fáradtság, a kimerültség mellett az újszülött érkezése a kapcsolati rendszerre is hatással lehet, legtöbbször alapjaiban változtatja meg annak belső dinamikáját. A két ember alkotta kapcsolatból egy hármas rendszer jön létre, melyben a szülők közötti intimitás gyakran nem képes fennmaradni. A teljes családon belül az anya egy külön világot alkot a gyerekkel, melyen az apa sokszor kívül marad. A két felnőtt saját rendszere eközben kiesik a fókuszból, a gyerekhez való intenzív érzelmi közeledés az egymástól való érzelmi távolodást hozza magával. Nincs elég idő, nincs elég energia az érzelmi kapcsolódásra, az intimitás megélésére, kevesebb a meghitt beszélgetés, az érintés, a szex. 

A szex is sokat számít

Egy idén megjelent tanulmány szerint azonban a szexualitás nagyon is fontos szerepet játszik a gyermek születése körüli átalakulásban. A vizsgálatot vezető kanadai kutatók első gyermekes párokat kérdeztek arról, hogyan élik meg ezt a nehéz időszakot, mennyire elégedettek szexuális életükkel, illetve mennyire boldogok a párkapcsolatukban. Az eredmények alapján úgy tűnik, minden tekintetben ott a legjobb élni, ahol az újdonsült szülők mindketten nagyon vágynak a szexre. Azokban a kapcsolatokban, ahol valamelyik fél sokkal jobban kívánja a testiséget, mint a másik, a szexuális elégedettség fáradtságtól, hangulattól, de még az együttlétek gyakoriságától is függetlenül jóval alacsonyabb. Nem csak arról van tehát szó, hogy a drasztikus alvásmegvonás, az állandó készenlét és az ezekből fakadó kimerültség nem ad alkalmat az együttlétekre, vagy felemészti az erre fordítható időt és energiát. Ezen felül, úgy tűnik, a testiség, a vágy dinamikája is sérül. Hogy is ne sérülne, mikor az ilyesfajta aszimmetrikus viszony tele van visszautasítással, nehezteléssel, frusztrációval. A benne élők pedig így rengeteg szorongással, bűntudattal élnek, önbecsülésük sérüléseivel küzdenek.

shutterstock 420716029

Hol van a vágy?

Ahol mindkét oldalon megvan a vágy, ott a közeledésre közeledés a válasz, a párkapcsolati intimitás könnyebben fenntartható. A szexualitás egyik alapvető szerepe ugyanis a kapcsolat, a kötődés erősítése. Ha azonban a közeledésre rendre elzárkózás, a kezdeményezésre visszautasítás a válasz, abból veszekedések, sértődések lesznek, kölcsönös neheztelés alakul ki, mely egyenes út a kapcsolaton belüli elmagányosodásba.

Azokban az aszimmetrikus kapcsolatokban, ahol a férfi vágya a magasabb, valamivel azért jobbnak tűnik a helyzet. Ha ugyanis a nő vágyik jobban a szexre, akkor - a tanulmányban közölt eredmények alapján -  mindkét fél kevésbé elégedett a kapcsolattal. Ennek egyik legfőbb oka az lehet, hogy a férfiakkal ellentétben a nők nem csak lelki, de testi értelemben is óriási változásokon esnek át a várandósság és a szülés időszakában. Az anyává válás legnagyobb kihívása, hogy hogyan lehet ezt az új szerepet, új minőséget beépíteni, hogyan lehet valaki amellett (és nem ahelyett), hogy nő, anya is. Az anyaságra persze nem csak a gyereksírás és az alvás utáni sóvárgás, de testének változásai is figyelmeztetik, női mivoltára ezzel szemben gyakran kevés pozitív visszajelzés érkezik. Minden tükörből az anya néz vissza. Azokban a kapcsolatokban viszont, ahol a férfi nőként (is) képes látni a párját, ahol tetszését, vonzalmát is kifejezi felé, ott kevesebb lesz az ilyenfajta szorongás, ott nagyobb lesz az esély a boldogságra, a változások pozitívabb megélésére.

A férfi mindig akarja, nem?

A legrosszabb verzió, ha a nő vágya magasabb, ez a kutatás eredményei szerint a kapcsolati és szexuális elégedettséget is szétszedi. Nem csoda, hiszen mikor valaki ilyen léptékű testi-lelki változásokon megy keresztül, nem segít, ha a környezete lemarad erről. A nő ilyenkor általában már kész lenne megélni anyaságától független nőiségét is, párja azonban csak az anyát látja benne, és persze ezt is tükrözi vissza felé. Vagyis a belső átalakulás a gyorsabb: a nő előbb látja magát másképp, mint a férfi őt. Előbb sikerül anyaságát személyisége teljességébe integrálni. A férfi leragad ott, hogy anya, onnan pedig nehezen mozdul. Kész a konfliktus.

Egy gyermek megszületése rengeteg változást hoz tehát a pár életébe. Ezek a változások a pár tagjain belül, a kapcsolatukban és a teljes rendszerben egyaránt megjelenhetnek. Az olyan belső átalakulások, mint a szülővé válás egyrészt összetett belső folyamatokból állnak, másrészt azonban szükség van arra is, hogy a változások a környezetünk szemében is létrejöhessenek. Egyszerre alakulunk tehát mi magunk, a párunk képe rólunk, és végső soron a kettőnk alkotta rendszer is eszerint formálódik, eszerint válhat alkalmassá arra, hogy egy nagyobb, hármas rendszer részeként működjön tovább. 

Érdekel, hogy maradhat boldog a párkapcsolatod a gyerekvállalás után is?

Ha igen, neked szól következő előadásunk, ahol Kozékiné Dr. Hammer Zsuzsanna pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, család- és párterapeuta mesél erről az embert, párkapcsolatot és családot próbáló időszakról. Október 12-én a MOM Kult Kupolatermében várunk. Jegyet itt vásárolhatsz.

Oszd meg másokkal is!
Ezt olvastad már?

Érdekességek