Kolozsvári rakott káposzta, mogyorós habcsók, kocsonya, Gerbeaud-szelet. Akár sima karácsonyi receptek is lehetnének, de nem azok, mivel egy lichtenwörthi női barakkban írtódtak. Fejben főzés és receptgyűjtés mint az ellenállás és túlélés eszköze a koncentrációs táborban.
A második világháború 75 éve hivatalosan véget ért, hatásai azonban még jóval 1945 után is meghatározták a túlélők sorsát. A holokauszt elszenvedőire hazatérésük után újabb megpróbáltatások vártak.
Mai kattintásvadászat-paródiánk főhőse Kertész Imre, akinek Nobel-díjas regénye, a Sorstalanság szenvtelen stílusával vált egyedivé a holokausztregények között. A lágerek világát egy gyerek szemén át bemutató mű többszöri kiadói visszautasítást követően végül 1975-ben jelenhetett meg.
Golopencza Illés kikötőmester Magyarország történetének legsötétebb óráiban másfél száz ember életét mentette meg, hőstettét saját fia is csak évtizedekkel később tudta meg.
Vámos Miklós legújabb regényét egy épület ihlette. A Pozsonyi 38. szemtanúja volt Újlipótváros felvirágozásának, a zsidók csillagos házakba gyűjtésének, a nyilasok kegyetlenségének és tervezője tragikus halálának. A városrészben sétáltunk, hogy meghallgassuk, mit mesélnek a falakba ivódott emlékek.
A svájci diplomata neve és tevékenysége alig-alig ismert, pedig a budapesti zsidóság legalább annyit köszönhet neki, mint a jóval ismertebb Raoul Wallenbergnek.
„És aki megtagadja a kereszténység alaptörvényét a szeretetről, és azt állítja, hogy vannak emberek és csoportok és fajták, melyeket gyűlölni szabad, és azt hirdeti, hogy embereket kínozni szabad, legyenek azok akár négerek akár zsidók, az bármennyire kérkednék is azzal, hogy keresztény, olyan mint a pogány...” (Apor Vilmos)
„A nap, amikor megismertem Lale Sokolovot, teljesen megváltoztatta az életemet" – vallja Heather Morris, Az auschwitzi tetováló szerzője, aki a Margó Irodalmi Fesztiválon elmesélte, hogyan születhet sírig tartó szerelem két ember között a földi pokolban.
Raoul Wallenberget 1945 januárjában vették őrizetbe, majd a Szovjetunióba szállították és bebörtönözték, miután előtte több tízezer budapesti zsidó megmentésében vett részt.
A szakirodalom „bystander”-nek, azaz kívülállónak nevezi azokat, akik nem kollaboráltak aktívan a nácikkal a zsidóság megsemmisítésében, de nem is segítették őket. A bystander elnevezés azonban igen sokféle magatartásformát foglalhat magába.
Mai kattintásvadászat-paródiánkban Anne Frankra emlékezünk, aki 1942 és 1944 között írta naplóját a füzetbe, majd később különálló papírokra is.
Ha azt mondom, holokauszt, az emberek többségének Auschwitz, a gázkamrák és az odaveszett emberek százezrei jutnak az eszébe. Nem véletlen: a holokauszttal foglalkozó legtöbb tudományos mű, kiállítás történetvezetése a népirtással éri el tetőpontját; a következményeket (főleg a hosszú távúakat) igen ritkán említik meg. Pedig a zsidók megkülönböztetésének és üldöztetésének nyomai hosszú évekig kísértették az érintetteket.
