halogatás 2 - Dívány

„Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok-sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben” – írja Cserna-Szabó András az egyik könyvében. Szavai olyannyira igaznak tűnnek, hogy pontosan ezek egyben azok a pillanatok is, amikor az emberekben gyakorta felerősödik a halálfélelem, akár tudattalanul. Milyen következményekkel jár mindez?

Az illúzió abban áll, hogy létezik egy történet, amelynek te vagy a főszereplője. A legtöbben grandiózus cselekményt képzelünk el hozzá, ami mások számára is egyértelművé teszi, hogy mennyire különlegesek vagyunk. Aztán felnövünk: csordogálnak az évek, egyre gyűlnek a kifogások, a kötelességek, a kompromisszumok. Mi pedig azon merengünk, hogy mikor is kezdődik el a valódi életünk, az az emlékezetes, amiért igazából a világra jöttünk.

Mindig lesznek olyan diákok (és munkatársak), akik rendszeresen elkésnek, sokat hiányoznak, nem készítik el a határidős feladatokat. Sok tanár ilyenkor rögtön azt kérdezi: miért nem veszik komolyan az órámat, miért ilyen lusták? Ha így reagálunk, rejtve maradnak azok a sokszor láthatatlan tényezők, amik akadályozzák az embereket a cselekvésben. Pedig ezek felismerése jelenthetné az első lépést a változáshoz.

Sok olyan emberrel beszélgetek, aki saját gondolkodási csapdáiban küszködik. Különböző mértékben mind így vagyunk ezzel. Vannak, akik felismerik, és eleve ezzel szeretnének foglalkozni egy coachingfolyamatban: mit tehetnének azért, hogy ne nehezítsék meg a saját dolgukat, ne kelljen nekik – saját aggodalmaik miatt – sokkal több energiát beletenni egy feladat elvégzésébe, mint másoknak. Ha képesek lennének másképp megélni a dolgokat, akkor könnyebb lenne. Csomó mindent túlkomplikálunk, és mi magunk tesszük saját életünket nehezebbé.

Nem lustaság, nem rossz időmenedzsment, viszont köze lehet hozzá a genetikának és az evolúciónak. De mi zajlik le ilyenkor bennünk?

Az élet legnagyobb tragédiája, legalábbis sok mindennél jóval rosszabb, hogy soha nincs idő semmire. Annyi mindent vár tőlünk az élet, annyi teendőt vállalunk be, hogy folyamatos hajszoltságban, és a feladataink el nem végzése miatti frusztrációban élünk.

Vagy írd le, add tovább. A meg nem valósított ötleteink szó szerint nehezítik az életünket.

A halogatás nyomasztó, kellemetlen, az emberek többsége mégis hajlamos rá és csinálja is. De van rá megoldás, adunk néhány tippet, hogyan küzdhet meg vele.

Ne hagyja, hogy lustának kiáltsák ki csak azért, mert mindent az utolsó pillanatra hagy! Ön így dolgozik jobban és kész.

Ha önből is előtör néha a patópálság, klikkeljen ide, hátha ezek a tippek segítenek legyőzni önmagát!

Nem, ez még nem lógás, és a tudósok szerint a produktivitásnak, a kreativitásnak és a lelkesedésnek is kell ennyi szünet.

A spiritualitás és a pszichológia egyetért: aki kényelmet keres, sosem találja, viszont aki keresi a kihívást, az megtapasztalhatja a kiteljesedést.