Éveken át próbálkoztunk mindennel, de semmi nem jött be. Aztán kiröhögtem, és ez bevált. Kegyetlen vagyok? Vagy egy tíz évesnél ez már megengedhető?
Úgy néznek rám, mint egy gyilkosra, ha elmondom, együtt alszunk a gyerekkel. Nem fullad meg, ezzel nem kényeztetem el, mégis megy a paráztatás. Miért?
A bérletet az iskolától kapják, a diákot azonnal a kezünkbe nyomták, a kaját online fizetjük, három menüből választhatnak.
Az őszi szünet után a matekot és az angolt tanulják majd a normál, német osztállyal, majd hat hét után még két tárgyat.
Hét érvem is van, amiért nagyon utálok már szoptatni. Csak van egy nyolcadik is, az meg simán lenullázza az előző hetet.
Honnan jön a sok büdös ember a villamoson? Ők azok, akik gyerekként nem tanultak meg naponta fürdeni.
Mindig van új: a mellgyulladást a negyedik gyerekkel húztam be. Másfél nap non-stop szoptatás, fájdalom, láz, sírás. Mindez egy rossz melltartó miatt.
A fiam haverjának 10 ezer a zsebpénze, amit mindig egy nap alatt el is költ. Most vagy ez nem normális, vagy én nem vagyok az. Zsebpénzszabályok.
Hagyjuk már ezt, a gyerek felfogja, hogy nem neki van születésnapja, vagy épp nem neki van szüksége új nadrágra. Kivéve, ha a szülő nem képes erre.
Ön is mindig belelép a széjjelhagyott legókba, és nem lát ki a szennyes mögül? Nahát. Más is így van ezzel.
Bő másfél év szoptatás után elég volt. Mármint nekem, mert a gyerek egyáltalán nem így gondolja. Fogalmam sincs, mit csináljak.
Még akkor se, ha tényleg! Három dolog, amit soha ne mondjon a gyereknek!
